Egyre egyformább az élővilág: beköszöntött a „homogenocén” kora
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Köpönyeg.huValami furcsa történik a természetben. Ha valaki ma bejárja a világ különböző városait vagy mezőit, gyakran ugyanazokat az állatokat látja mindenhol: galambokat, patkányokat, varjakat vagy csótányokat. Mintha a bolygó élővilága lassan elkezdene egyformává válni.
A kutatók szerint ez nem puszta benyomás, aki így érzi, az nagyon is jól érzi. Egyre többen beszélnek egy új korszakról, amelyet „homogenocénnek” neveznek – vagyis annak az időszaknak, amikor a Föld élővilága egyre kevésbé változatos, és egyre inkább ugyanazok a fajok uralják mindenhol.
Mégis mi az a „homogenocén” kor?
- A kutatók szerint a világ élővilága egyre egyformábbá válhat
- Ezt a jelenséget „homogenocénnek” nevezik
- A specialista fajok eltűnnek, miközben alkalmazkodó fajok terjednek
- A folyamat szárazföldön és az óceánokban is zajlik
- Tudatos természetvédelemmel a biodiverzitás még visszaállítható
Amikor eltűnnek a különleges fajok: mi lesz az élővilággal?
A biodiverzitás – vagyis az élőlények sokfélesége – az utóbbi évszázadokban drámai tempóban csökken. Egyes becslések szerint naponta akár 150 faj is eltűnhet a bolygóról. A legnagyobb veszélyben általában azok a fajok vannak, amelyek nagyon speciális környezethez alkalmazkodtak. Őket a kutatók „specialista” fajoknak nevezik. Ilyen például egy madár, amely csak egyetlen szigeten él, vagy egy állat, amely kizárólag egy bizonyos növényt eszik. Ha ez a környezet eltűnik – például erdőirtás, városépítés vagy épp mezőgazdaság miatt –, ezek az élőlények egyszerűen nem tudnak alkalmazkodni. Ezzel szemben vannak az úgynevezett generalista fajok. Ők kevésbé válogatósak: sokféle élőhelyen megélnek, sokféle táplálékot elfogyasztanak, és gyorsan alkalmazkodnak az ember közelségéhez. Ezért van az, hogy a galambok, patkányok vagy csótányok szinte minden kontinensen sikeresen terjednek, miközben rengeteg különleges faj eltűnik.
A homogenizálódás nem egyik napról a másikra indult. A kutatók szerint már a jégkorszak végén elkezdődött, amikor az emberek vadászata hozzájárult számos nagytestű állat – például a mamutok – eltűnéséhez. Azóta a folyamat egyre gyorsult. Az erdők kivágása, a mezőgazdasági területek terjedése és a városok növekedése mind hozzájárultak ahhoz, hogy a természetes élőhelyek darabokra hulljanak vagy teljesen eltűnjenek. Egy másik fontos tényező az idegen fajok betelepítése. Az emberek gyakran szándékosan vagy véletlenül visznek állatokat és növényeket új területekre. Ezek a fajok néha annyira sikeresek lesznek az új környezetben, hogy kiszorítják az ott élő őshonos élőlényeket.
Egy klasszikus példa erre a Csendes-óceáni szigetek világa, ahol a betelepített ragadozók – például a mongúzok – számos őshonos madárfajt sodortak veszélybe.
Sokáig úgy tűnt, hogy a homogenizálódás főleg a szárazföldi élővilágot érinti. Ma már azonban a kutatók azt látják, hogy a tengerekben is hasonló folyamat zajlik. Az egyik leglátványosabb példa a korallzátonyok pusztulása. A melegedő óceánok miatt egyre gyakoribb a korallfehéredés, ami rengeteg tengeri élőlény számára jelenti az élőhely elvesztését. Ahogy ezek az összetett ökoszisztémák eltűnnek, a tengeri élővilág is egyszerűbbé válhat, és néhány ellenálló faj dominanciája alakulhat ki.
Még elkerülhető lehet?
Bár a „homogenocén” gondolata ijesztőnek hangzik, a kutatók szerint nem feltétlenül elkerülhetetlen jövő. Számos példa mutatja, hogy ha az emberek tudatosan kezelik a tájakat, a természet képes regenerálódni. Ha például eltávolítanak invazív fajokat, visszaállítanak élőhelyeket, vagy hatékonyabban használják a mezőgazdasági területeket, a biodiverzitás meglepően gyorsan növekedhet.
A természet sokszor ellenállóbb, mint gondolnánk, de ehhez teret kell hagyni neki.
Nyitókép:DOERS / Shutterstock
Forrás: TheGuardian
