Ilyen pusztulást még sosem láttak: eltűnt a Ningaloo-zátony kétharmada
Azt hinnénk, hogy a tenger minden elbír. Hiszen nagy, végtelen, nagy része ismeretlen számunkra. Azonban a klímaváltozás a vizeinket cincálja a leginkább. Most pedig elérte a Ningaloo-zátonyt.
Rendkívül szomorú hírt kell közölnünk: a Ningaloo-zátony kétharmada eltűnt. És csak magunkat okolhatjuk.
Elbúcsuzhatunk a Ningaloo-zátonytól a hőhullám miatt
Nyugat-Ausztrália világhírű, UNESCO-listás Ningaloo-zátonya most megmutatta sajnos, hogy a szépség múlandó, főleg, ha nem vigyázunk rá. A tudósok megerősítették, hogy a térség északi lagúnáiban a korallok mintegy kétharmada elpusztult a nyár és az ősz során tomboló hőhullám miatt. Szomorú, hiszen a zátony mindenkinek a kedvenc helye volt, színes volt, élettel teli, nyüzsögtek a halak körülötte. Most viszont több búvár is elmondta, hogy rémisztően nagy lett a csend. A korallok, amelyek márciusban, tavasszal még "csak" betegnek tűntek, elszíneződtek, mára nagyrészt fehérré, aztán szürkévé váltak, végül egyszerűen meghaltak. Leírni is szívszorító.
Ami okolható a dologért, az a hőség, a hőhullámok, a szélsőséges időjárás. Idén olyan tengeri hőhullám alakult ki a térségben, amelyre sosem volt példa korábban. A víz hosszan tartó melegedése miatt a korallok elveszítették azokat az algákat, amelyek táplálják őket (na meg színesség varázsolják őket). Ez a kapcsolat annyira létfontosságú, mint nekünk a levegő: nélküle haldokolnánk. Ez történt a korallokkal is. A kutatók már tavasszal figyelmeztettek, de még volt remény, hiszen bár kifehéredtek, de éltek. Viszont októberben a lehető legrosszabbul alakult a forgatókönyv, amikor visszatértek: a korallok nagy része elpusztult. A számok pedig szörnyűek: 1000-ből 600 korall már nem élt, és a többi sem mutat túl sok esélyt a túlélésre...
Borzasztó hatásai lesznek
Egy kutató borzasztóan ijesztő, de helytálló mondatot mondott:
Kezdem elképzelni azt a jövőt, ahol a korallzátonyok már csak fényképeken és az emlékekben léteznek.
És ez a mondat, ami betalál. És nem csak tudományos szinten. A korallok tették színessé a tengereinket, ha tehettük, sznorkellel csodáltuk meg őket, hiszen a látványuk egyszerűen csodás. De felmerül a kérdés, hogy ha ott megtörténhetett, hozzánk jóval közelebb is megtörténhet? Nekünk is el kell köszönnünk az általunk jól ismert korallzátonyoktól? A válasz pedig az, hogy igen, ha nem cselekszünk, ha nem változik semmi.
A folyamat pedig, amit ez elindított, szívszorító. A korallzátonyok élőhelyeket adtak halaknak, rákoknak, puhatestűeknek, tehát konkrétan egész ökoszisztémák épülnek rájuk. Ez most eltűnt, ezzel pedig rengeteg faj bajba került. A kutatók pedig figyelmeztetnek: ez már a negyedik tömeges korallfehéredés része, amely világszerte több mint 80 ország zátonyait érinti. És akkor jön a kérdés: visszafordíthatjuk? Segíthetünk valahogy? De ide sajnos már kevesek vagyunk. Mivel elképesztően gyorsan melegedik a bolygónk, a tengerek voltak azok, amelyek megvédtek minket: elnyelték a többlethő 90 százalékát, ami miatt a víz annyira meleg lett, hogy a korallok nem bírták tovább. Amíg az óceánok nem hűlnek vissza, a kibocsátásokat nem csökkentjük, akkor valószínűleg újabb és újabb szomorú hírt kell majd közölnünk.
Nyitókép: AmyB_12 / Shutterstock
Forrás: TheGuardian
