Itt a vége: negyven év után megsemmisül a világ legnagyobb jéghegye
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Köpönyeg.huKülönleges, már-már festményszerű műholdképek járták be a világot az elmúlt napokban: egy hatalmas antarktiszi jéghegy felszínén élénk kék csíkok jelentek meg. A látvány nemcsak szép, hanem egyben nagyon szomorú is, ugyanis azt jelzi, hogy egy több mint negyven éve sodródó óriás jéghegy a végső felbomlás szélére került.
Már mi is megírtuk, hogy az A23a nevű jéghegy napjai meg vannak számlálva. Nos, most úgy tűnik, itt az idő, hamarosan teljesen eltűnik az óceánban.
- Negyven év után megsemmisülhet az A23a jéghegy
- Látványos kék olvadékvíz-tavak jelzik a jéghegy gyors pusztulását
- Friss műholdfelvételek mutatják a jég szerkezetének összeomlását
- A melegebb óceáni vizek felgyorsították a jéghegy szétesését
- A folyamat jól példázza a klímaváltozás sarki térségekre gyakorolt hatását
Eltűnik a világ legnagyobb jéghegye
A varázslatos, A23a nevű jéghegy egykor a legnagyobb volt. Akkora területet foglalt el, mint egy nagy világváros többszöröse együttvéve. Azonban volt egyre több jel utal arra, hogy eljött a búcsú ideje... És ezt leginkább a felszínén látható kék foltok jelszik. Ezek nem valami különleges ásvány miatt jelentek meg, nem is a kép hibája, hanem ezek bizony sajnos olvadékvíz-tavak, amelyek akkor alakulnak ki, amikor a jég szerkezete meggyengül. A jég felszíne megrepedezik, a repedésekbe víz gyűlik, majd ezek összekapcsolódva hosszú, csíkszerű mintázatot hoznak létre. A kék szín azért ennyire feltűnő, mert a tiszta víz másképp veri vissza a fényt, mint a fehér jég. Ez azonban rossz hír a jéghegy számára: minél több víz gyűlik össze a felszínen, annál gyorsabban gyorsul fel az olvadás, hiszen a víz súlya tovább tágítja a repedéseket, és a jég egyre instabilabbá válik. Magyarul: a jéghegy szó szerint saját magát bontja le. A szakemberek szerint ez a folyamat már a végjáték része – ilyenkor a hatalmas jégtömb rövid időn belül kisebb darabokra esik szét, majd ezek is elolvadnak.
És sokakban ennél a pontnál felmerül a kérdés, hogy: mégis miért foglalkozunk mi ezzel? mitől más ez a jéghegy. Hát, a válasz egyszerű. Az A23a története azért rendkívüli, mert szokatlanul hosszú életet élt meg. A legtöbb jéghegy viszonylag gyorsan elolvad, miután leszakad az antarktiszi jégmezőről. Ez a példány azonban évtizedeken át szinte mozdulatlan maradt: az óceán fenekén "megakadt", így nem sodródott melegebb vizek felé, és lassan, alig észrevehetően veszített csak a méretéből.
Csak az elmúlt néhány évben szabadult fel igazán, ekkor indult el észak felé, ahol már melegebb tengervíz és erősebb áramlatok várták. Ezek együtt gyorsították fel a pusztulását. Útközben még attól is tartottak a kutatók, hogy egy lakott szigetcsoport közelében megfeneklik, és ezzel komoly gondot okoz a helyi élővilágnak, de végül a jéghegy már előbb darabokra kezdett hullani. Mostanra a mérete már csak töredéke az egykori óriásénak, körülötte kisebb jégdarabok százai sodródnak – ezek mind róla váltak le.
De miért is fontos ez nekünk több ezer kilométerre tőle?
Jogosan merül fel a kérdés: miért érdekes egy antarktiszi jéghegy pusztulása, amikor ilyen messze van tőlünk? Azért, mert ezek a folyamatok jól mutatják, hogyan reagál a Föld klímája a melegedésre. Egy-egy jéghegy eltűnése önmagában nem emeli meg drasztikusan a tengerszintet, de azt jelzi, hogy a sarki térségekben zajló változások egyre gyorsabbak és látványosabbak. Az pedig bizony ránk is hatással van.
A műholdképek nemcsak dokumentálnak, hanem figyelmeztetnek is: olyan folyamatokat tesznek láthatóvá, amelyek korábban észrevétlenek maradtak. A23a története így egy élő példája annak, milyen gyorsan tud megváltozni egy korábban stabilnak hitt rendszer.
Nyitókép: NASA Earth Observatory/Terra/Michala Garrison/MODIS
