Miért olvad lassabban az Antarktisz jege a globális felmelegedés ellenére?

Az elmúlt évtizedekben az Antarktisz jege látványosan fogyott és a globális felmelegedés egyik legszembetűnőbb bizonyítékává vált. Az utóbbi években azonban a kutatók azt figyelték meg, hogy a jég olvadása némileg lassabb ütemben zajlik, mint ahogyan azt a korábbi trendek alapján várni lehetett volna. Ez sokakban felvetette a kérdést, vajon a felmelegedés üteme lassult vagy valamilyen más folyamat áll a háttérben. A válasz ennél jóval összetettebb, hiszen a jég viselkedését számos természetes és emberi hatás együttesen befolyásolja, és rövid távú ingadozások könnyen elhomályosíthatják a hosszú távú tendenciákat.

Mégsem olvad az Antarktisz?

A tudósok hangsúlyozzák, hogy a mostani lassulás nem jelenti azt, hogy a globális felmelegedés megszűnt volna. A Föld átlaghőmérséklete továbbra is emelkedik, a sarkvidék pedig különösen érzékeny erre a változásra. Az, hogy egyes években kevesebb jég olvad el, elsősorban az időjárási és óceáni körülményeknek köszönhető. Például ha egy nyár kevésbé szeles vagy a felhőzet vastagabb, az lassíthatja a jégveszteséget. Ugyanígy a tengeri áramlatok hőmérséklete és mozgása is befolyásolja, mennyi melegebb víz érkezik a jégtáblák alá, ami döntő tényező az olvadás mértékében.

Fontos megérteni azt is, hogy a sarkvidéki jég nem egyenletes réteg, hanem nagyon változatos szerkezetű. Van köztük több éves, vastagabb jég, amely lassabban olvad, és vékonyabb, frissen képződött jég, amely sokkal sérülékenyebb. Az elmúlt időszakban arányaiban több vastagabb jég maradt fenn, ez pedig átmenetileg lassíthatja az olvadás sebességét. Ez azonban nem fordítja meg a folyamatot, inkább egy rövid szünetként értelmezhető a hosszabb távú csökkenő trendben.

A kutatók arra is rámutatnak, hogy a klímarendszerben gyakran tapasztalhatók természetes ingadozások. Az El Niño és a La Niña jelenségek például nemcsak a trópusi térségekben befolyásolják az időjárást, hanem hatásuk a sarkvidéki régiókban is érezhető. Egy La Niña időszak hűvösebb tengervizeket eredményezhet az északi féltekén, ami csökkenti az olvadás ütemét. Ha viszont ismét El Niño hatás lép fel, a melegebb víztömegek gyorsabban olvasztják a jeget. Ez a váltakozás magyarázhatja, miért tűnhet úgy, hogy bizonyos években a jég ellenállóbb.

A szeszélyes időjárás tovább bonyolítja a helyzetet

Hozzájárul a jelenséghez az is, hogy a sarkvidéki régió időjárása egyre szélsőségesebb. Előfordulhat, hogy egy nyárban hosszabb hűvösebb periódus következik be, amitől a jégveszteség átmenetileg lassul. Máskor viszont hőhullámok vagy rendkívül meleg tengeri áramlatok érkeznek, amelyek drasztikus olvadást idéznek elő. Ezért a kutatók mindig több évtizedes adatokat vizsgálnak, hogy pontos képet kapjanak az általános trendekről, hiszen a rövid távú eltérések félrevezetők lehetnek.

A lényeg tehát az, hogy bár az északi sarkvidéki jég most átmenetileg lassabban olvad, a globális felmelegedés hatása továbbra is egyértelmű és erőteljes. A tudósok nem számítanak arra, hogy a jég visszanyeri korábbi kiterjedését, sőt a hosszú távú modellek szerint a század közepére a nyári hónapokban akár teljesen jégmentes lehet az északi sark. Ez komoly következményekkel jár majd az ökoszisztémára, a tengeri közlekedésre és a világ klímájára is. 

Nyitókép: Shutterstock/Oleksandr  Matsibura