Rémisztő és elkeserítő: A világ legnagyobb jéghegye heteken belül eltűnhet az óceánban

A több száz kilométeres jéghegy az Antarktiszról vált le még 1986-ban, mostanra azonban gyors ütemben törik darabokra, és a tudósok szerint néhány héten belül teljesen eltűnhet a melegedő tengerekben.

Óriás jéghegy, amely évtizedekig mozdulatlan maradt

Az A23a jéghegy története egészen különleges. Amikor a Weddell-tenger pereméről levált a nyolcvanas évek közepén, tömege közel egy trillió tonnára rúgott. Rövid sodródás után azonban megfeneklett, és több mint három évtizedig szinte mozdulatlanul állt a jéghideg vizekben. Ez a hosszú időtartam önmagában ritkaságnak számít a jéghegyek életében.

Csak 2020-ban szabadult ki, amikor az erős áramlatok és a változó tengeráramlások elsodorták a jégcsapdából. Innentől kezdve elindult azon az útvonalon, amelyet a kutatók egyszerűen csak „jéghegyek autópályájának” neveznek: a Dél-Atlanti-óceán felé. Idén tavaszra a Dél-Georgia-szigetek közelébe ért, ahol komoly aggodalmak merültek fel, hiszen fennállt a veszélye, hogy a pingvinek és fókák mozgását elzárja, megakadályozva őket abban, hogy táplálékhoz jussanak. Végül azonban az áramlatok tovább sodorták, így elkerülte a legsúlyosabb ökológiai katasztrófát.

Gyors vég: a meleg víz és az óriáshullámok szétszedik

Az elmúlt hetekben a műholdfelvételek azt mutatták, hogy az A23a sorsa megpecsételődött. A jéghegy már kisebb mint fele akkora, mint eredeti méretében volt, területe körülbelül 1770 négyzetkilométer, ám még így is veszélyt jelent a hajózásra. A közelmúltban több hatalmas darab – köztük egy 400 négyzetkilométeres tömb – vált le róla, miközben számtalan kisebb jégtömb is elszabadult. A melegedő óceánvizek és a folyamatos hullámzás drámai gyorsasággal gyengítik a szerkezetét. Kutatók szerint a jéghegy naponta akár 20 kilométert is megtett sodródása során, de ahogy egyre északabbra ért, az olvadás üteme felgyorsult. A Brit Antarktiszi Kutatóprogram szakértője, Andrew Meijers úgy fogalmazott: a víz már túl meleg ahhoz, hogy a jéghegy megmaradjon. Heteken belül annyira széthullhat, hogy felismerhetetlenné válik.

A jéghegyek leválása természetes része az antarktiszi ciklusnak, mégis egyre gyakoribbá és látványosabbá vált az elmúlt évtizedekben. A kutatók szerint ebben döntő szerepe van az ember okozta éghajlatváltozásnak: a globális felmelegedés nemcsak az olvadás gyorsaságát növeli, hanem előidézi, hogy a jéghegyek hamarabb, nagyobb tömbökben szakadjanak le. 

Az A23a története így egyszerre lenyűgöző természeti jelenség és figyelmeztető jel arra, milyen sérülékeny a bolygónk jeges világa.

Nyitókép: Cpl Tom Cann/RAF / SWNS/Northfoto

MTI