Ne dobd el a cigarettacsikket! – évekig nem bomlik le

Első ránézésre csak egy eldobott cigarettacsikk az út szélén. Egy apró szemét, amit a következő eső talán eltüntet. A valóság azonban jóval nyugtalanítóbb: a friss kutatások szerint a csikkek nem tűnnek el, hanem hosszú évek alatt mikroműanyagokká esnek szét, és szinte észrevétlenül maradnak velünk a környezetben. Ez azt jelenti, hogy a világ egyik leggyakoribb hulladéka valójában egy lassan felhalmozódó, rejtett szennyezőforrás.

A cigarettacsikk az egyik legnagyobb szennyező

A kutatók éveken át figyelték, mi történik a cigarettacsikkekkel valós környezeti körülmények között. Nem laboratóriumi elmélet volt, hanem egy hosszú távú vizsgálat: különböző talajokba helyezték őket, majd éveken keresztül elemezték a változásokat. Az első hetekben még úgy tűnhetett, hogy a természet gyorsan elintézi a problémát. A csikkek tömegük egy részét hamar elveszítik, ahogy az oldható anyagok kioldódnak belőlük. Ez azonban csak a kezdet. Ahogy telik az idő, a folyamat drasztikusan lelassul. Évek múltán is a csikkek jelentős része változatlanul jelen van a talajban, különösen ott, ahol kevés a nedvesség vagy a tápanyag.

Felmerül a kérdés: miért nem bomlanak le a cigicsikkek? A válasz a cigarettaszűrők anyagában rejlik. Ezek többsége cellulóz-acetátból készül, ami egy műanyagszerű anyag. Bár kinézetre papírszerű, valójában sokkal ellenállóbb, és a természetes lebontó folyamatok csak nagyon lassan hatnak rá. A mikroorganizmusok ugyan képesek bizonyos mértékig lebontani, de ez messze nem teljes folyamat. Inkább szétesik apróbb darabokra, mintsem eltűnne. A végeredmény: egyetlen csikkből idővel rengeteg apró, szabad szemmel már alig látható részecske keletkezik.

Láthatatlan, de nem ártalmatlan

A mikroszkóp alatt egészen más kép rajzolódik ki. A korábban szálas szerkezetű szűrők összegyűrődnek, összetapadnak, és különféle apró részecskékké alakulnak. Ezek már nem emlékeztetnek cigarettára, mégis ugyanabból az anyagból származnak.

Ez a folyamat azért különösen aggasztó, mert:

• a szennyezés láthatatlanná válik,
• a részecskék évekig a talajban maradhatnak,
• és közben továbbra is kémiai anyagokat bocsáthatnak ki.

Bár a friss csikkek a legmérgezőbbek, még a hosszú ideje a környezetben lévő maradványok is kimutatható hatással lehetnek a szervezetre.

A probléma egyik legnagyobb veszélye éppen az, hogy könnyen alábecsüljük. Egy eldobott csikk nem tűnik jelentősnek. De amikor ez milliós nagyságrendben történik nap mint nap, a hatás összeadódik. A kutatások alapján egyértelmű: amit ma egyszerű szemétnek látunk, az valójában egy hosszú életű mikroműanyag-forrás, amely észrevétlenül szennyezi a talajt – és végső soron a teljes ökoszisztémát.

Nyitókép: NurPhoto / Getty Images

Forrás: zmescience