Repülőmágnás a 2050-es nettó zéró kibocsátásról: Egyre valószínűtlenebb
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Köpönyeg.huAz iparág egyik legbefolyásosabb vezetője szerint a fenntartható repülőgép-üzemanyagok termelése messze elmarad a szükséges szinttől, miközben több más tényező is lassítja a kibocsátáscsökkentést. Így egyre kisebb az esély arra is, hogy a légiközlekedési ágazat teljesíteni tudja a 2050-re vállalt nettó zéró kibocsátási célját.
A világ légitársaságai 2021-ben történelmi jelentőségű vállalást tettek: azt ígérték, hogy 2050-re nettó zéró szén-dioxid-kibocsátást érnek el. Most azonban maga az iparág is egyre nyíltabban beszél arról, hogy ez a cél könnyen elérhetetlenné válhat.
Az éves légiközlekedési csúcstalálkozón Willie Walsh, a légitársaságokat tömörítő Nemzetközi Légi Szállítási Szövetség (IATA) főigazgatója úgy fogalmazott: a 2050-es nettó zéró cél ugyan még nem teljesen lehetetlen, de a remény „gyorsan halványul”. Szerinte eljött az ideje annak, hogy az ágazat egy reálisabb menetrendről kezdjen egyeztetni.
Volt egy terv a nettó zéró elérésére
A légiközlekedés széncsökkentési terve eredetileg több pillérre épült. A legfontosabb szerepet a fenntartható repülőgép-üzemanyagok, vagyis a SAF-ok (Sustainable Aviation Fuel) kapták volna, emellett a repülőgépek hatékonyságának javítása, a légiforgalmi rendszerek korszerűsítése és a nemzetközi kibocsátás-kompenzációs rendszer, a CORSIA is hozzájárult volna a kibocsátás csökkentéséhez.
A legnagyobb problémát azonban jelenleg a fenntartható üzemanyagok hiánya jelenti. Az IATA számításai szerint a teljes kibocsátáscsökkentés több mint fele a SAF-ok széles körű alkalmazásán múlna. A valóság ezzel szemben jóval szerényebb képet mutat.
Az előrejelzések szerint 2026-ban világszerte mindössze 2,4 millió tonna SAF készülhet, ami a légiközlekedés teljes üzemanyag-felhasználásának csupán 0,8 százalékát fedezi.
A különbség különösen akkor válik látványossá, ha a hosszú távú célokat nézzük. A 2050-es nettó zéró pálya megvalósításához évente nagyjából 500 millió tonna fenntartható repülőgép-üzemanyagra lenne szükség, ami az ágazat várható üzemanyagigényének mintegy 65 százalékát jelentené. A jelenlegi termelés és a szükséges mennyiség között tehát hatalmas a szakadék.
A köztes célok sem festenek biztató képet
A nemzetközi légügyi szervezetek korábban azt tervezték, hogy 2030-ra a SAF-ok használata révén 5 százalékkal mérséklik az ágazat kibocsátását. Walsh szerint azonban jelenleg nem látszik olyan fejlődési pálya, amely ezt lehetővé tenné.
Az iparág vezetői szerint a felelősség nem kizárólag a légitársaságokat terheli. Az egyik kritika az üzemanyaggyártókat éri, mivel a korábban bejelentett beruházások és termelési bővítések jelentős része nem valósult meg. Emellett a repülőgépgyártók késései miatt a légitársaságok sok esetben kénytelenek tovább üzemeltetni régebbi, nagyobb fogyasztású gépeiket. A kormányokat pedig azért bírálják, mert lassan halad a légiforgalmi irányítás modernizálása, amely önmagában is számottevő kibocsátáscsökkentést eredményezhetne.
e-SAF-e?
Újabb vitát váltanak ki az úgynevezett e-SAF üzemanyagok is. Ezek megújuló energiaforrások felhasználásával előállított szintetikus repülőgép-üzemanyagok, amelyek elméletileg még nagyobb kibocsátáscsökkentést biztosíthatnak. Csakhogy jelenleg rendkívül korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre. Az IATA fenntarthatósági vezetője, Marie Owens Thomsen szerint
"Az Európai Unió és az Egyesült Királyság 2030-as e-SAF célkitűzései túlságosan ambiciózusak, és nincsenek összhangban a tényleges termelési kapacitásokkal"
A fejlemények a környezetvédő szervezetek számára aligha jelentenek meglepetést. Többen már évek óta figyelmeztetnek arra, hogy a légiközlekedés nettó zéró tervei túlzottan a technológiai fejlődésre épülnek, miközben a nyersanyag-, energia- és gyártási korlátok sokkal nehezebbé tehetik az átállást.
Bár a légiközlekedési ágazat továbbra sem mondott le a kibocsátás csökkentéséről, egyre több jel utal arra, hogy a 2050-re kitűzött nettó zéró cél eléréséhez nemcsak új technológiákra, hanem a jelenleginél jóval gyorsabb beruházásokra és összehangoltabb nemzetközi fellépésre is szükség lesz.
Mi az akadálya a nettó zéró kibocsátásnak, és mi lenne a megoldás
- A légiközlekedési iparág szerint egyre valószínűtlenebb a 2050-re vállalt nettó zéró kibocsátás elérése.
- A legnagyobb akadály a fenntartható repülőgép-üzemanyagok (SAF) rendkívül lassú termelésbővülése.
- A 2050-es célhoz évente 500 millió tonna SAF-ra lenne szükség, miközben 2026-ban várhatóan csak 2,4 millió tonna készül.
- Az IATA az üzemanyaggyártókat, a repülőgépgyártókat és a kormányokat is felelőssé teszi a késésekért.
- Az iparág vezetői szerint hamarosan egy új, a valósághoz jobban igazodó kibocsátáscsökkentési menetrendre lehet szükség.
Nyitókép: Shutterstock
forrás: The Guardian
