A salakanyagok a természetben nem koncentráltan jelentkeznek, viszont olyan sűrűségben, mint amit a civilizált élet eredményez, már a mérgező kategóriát üti meg. Ezen anyagok tisztítása kötelező, ezért is vannak a szennyvíztisztítók, viszont a folyamat végén visszamaradó szennyvíziszap egyre nagyobb fejtörést okoz a szakembereknek. Egy brit startup elég érdekes megoldással állt elő a probléma kezelésére.
Vett egy másik, jelentős gondot, és az egyiket a másikkal kezelte. Ez az újabb jelentős gond a légi közlekedés karbonlábnyoma. A repülő ugyanis a leggyorsabb, legkényelmesebb, ugyanakkor a legszennyezőbb közlekedési forma. Az elektromos repülés útján bár vannak lépések, de ezek egyelőre nagyon távolinak látszanak. Közelebbi és hatékonyabb megoldás lehet a bioüzemanyagok rendszere. És itt lép a képbe a szennyvíziszap.
A repülőgépek üzemanyagainak karbonlábnyoma nem csak abból adódik, hogy azokat maga a gép elégeti. A kitermelésük, szállításuk, feldolgozásuk majd égetésük adja ki ezt a lábnyomot, ami tekintélyes. Ráadásul számolni kell azzal a ténnyel is, hogy újabb és újabb tonnányi szén-dioxidot pumpálunk bele az alapvetően és egészségesen is jelenlévő CO2 körforgásba, ami a klímakatasztrófa mozgatórugója.
A Firefly Green Fuels megoldása abban különbözik a többitől, hogy mit tekint alapanyagnak. A bioüzemanyagok lényege, hogy már eleve a CO2 körforgásban lévő anyagokkal dolgoznak, vagyis nem adnak hozzá pluszt a légköri CO2-höz, pusztán másképpen hasznosítják azt. A startup azonban egy olyan anyag hasznosításával oldja meg ezt a problémát, mely önmaga is jelentős környezeti terhelést jelent. Ráadásul teszi mindezt úgy, hogy a szennyvíziszap eddigi semlegesítési eljárásai során keletkező veszélyes anyagok az üzemanyagként történő felhasználáskor nem jönnek létre.