
Amikor a kihalási hullám kerül szóba, akkor globális jelenségről beszélünk. Ez pedig érinti azokat a különleges lényeket is, melyekből eleve igen kevés létezik, mégis, egy egész világ rajong értük.
Új-Zéland szigetei különleges lényeknek adnak otthont. Olyanoknak, melyek jelenléte a mindennapjainkban könyveken, képeken keresztül lehetséges csak, mivel ezek a fajok kizárólag itt találhatóak meg. Ez azt is jelenti, nem vagyunk képesek máshonnan visszatelepíteni őket, ha eltűnnek a szigetországból.
Pedig erre sajnos jó esély van. Új-Zéland háromévente ad ki környezeti jelentést, melyben idén ugyan szerepel, hogy a légszennyezettségi adatok javultak, sőt, ezen kívül is tartalmaz a jelentés néhány derűre okot adó részletet, de sajnos árnyékot és bajt is, bőven. És bár a javulás örvendetes, de nagyon kevés. Ahhoz legalábbis mindenképpen, hogy az egyedi élővilágát meg tudja őrizni.
A hanyatlás Új-Zélandon is nagyon erősen tetten érhető, a kormánytól pedig a civilek és más szervezetek is követelik az erősebb fellépést a környezetvédelem terén. Hogy mindez indokolt-e? A jelentés szerint nagyon is. Ebben ugyanis szerepel, hogy jelenleg a szigetállam édesvízi halainak 76%-a, az édesvízi madarak 65%-a, a szárazföldi madarak 78%-a veszélyben van, vagy máris a kihalás szélére sodródott. A békák esetében ez a szám 93%, a hüllőknél pedig könnyfacsaró 94%. A kihalással fenyegetettség oka pedig az élőhelyek eltűnése. Így az, hogy javulnak a légszennyezettségi adatok a jobb autók és tisztább üzemanyagok miatt, nem tud mosolyt csalni a helyiek arcára, hiszen közben elveszítik azt a különlegességet, amivel kizárólag hazájuk rendelkezik az egész bolygón...
Nyitókép: Tanysl / Shutterstock