
A klímaváltozás és a biodiverzitás csökkenése korunk egyik legnagyobb kihívása. E kihívások közepette a Colossal Biosciences nevű biotechnológiai vállalat forradalmi lépést tett: sikeresen "feltámasztotta" az évezredek óta kihalt óriásfarkast (Aenocyon dirus).
"Feltámasztották" a rég kihalt óriásfarkast (dire wolf). Ez a tudományos áttörés nem csupán a genetika diadala, hanem új reményt is jelenthet a természetvédelem és az ökológiai egyensúly helyreállítása terén.
Az óriásfarkas, amely körülbelül 10 000 évvel ezelőtt tűnt el bolygónkról, most ismét az élők sorába lépett. A Colossal Biosciences kutatói két ősi fosszíliából nyert DNS-minták segítségével szekvenálták az óriásfarkas (dire wolf) genomját. Ezt követően a szürke farkas (Canis lupus) genetikai állományát módosították úgy, hogy az óriásfarkas jellegzetességeit hordozza (például a méretüket, izomzatukat és fülformájukat). Az így létrehozott embriókat "házikutya-szülők" hordták ki, és ennek eredményeként három egészséges kölyök született: Romulus, Remus és Khaleesi.
A klímaváltozás hatására számos faj élőhelye szűkül be vagy tűnik el teljesen, ami a biodiverzitás drasztikus csökkenéséhez vezet. A fajok kihalása nemcsak az adott élőlények eltűnését jelenti, hanem az ökoszisztémák egyensúlyának felborulását is. Az óriásfarkas visszahozatala ebben a kontextusban különösen jelentős, mivel rámutat arra, hogy a biotechnológia segítségével lehetőség nyílhat a kipusztult fajok és az általuk betöltött ökológiai szerepek helyreállítására.
Fontos azonban kiemelni, hogy ez még önmagában nem helyettesíti a jelenlegi fajok és élőhelyek védelmét. A kihalást visszafordító technológiák azonban kiegészíthetik a természetvédelmi erőfeszítéseket, ezzel lehetőséget teremtve az ökológiai egyensúly helyreállítására, és a biodiverzitás növelésére.
A genetikailag módosított szürke farkasokat – vagyis a feltámaszott óriásfarkasokat – az Egyesült Államokban, egy 800 hektáros, zárt természetvédelmi területen nevelik. Ez egy hatalmas, természetes élőhelyet szimuláló rezervátum, ahol meg tudják figyelni a viselkedésüket, biztonságban tudhatják őket. Emellett arra is figyelnek, hogy ne szaporodjanak.
A cél tehát az, hogy megfigyeljék, hogy a genetikai módosítások valóban olyan testi jellemzőket eredményeznek-e, mint az ősi farkasoké.
Ez a lépés tehát lehetőséget adhat arra, hogy a jövőben képesek legyünk helyreállítani az emberi tevékenységek által okozott károkat, és megőrizzük bolygónk élővilágát a következő generációk számára is.
Nyitókép: ZUMAPRESS.com / Northfoto