2019. november 18. hétfő
Jenő

Elfogyott az idő, most kell lépni, vagy ezekkel kell együtt élni!

2019. november 8., 16:00
Elfogyott az idő, most kell lépni, vagy ezekkel kell együtt élni!

Sokan szemlélik méla nyugalommal a klímakatasztrófa jelentette veszélyeket, hiszen volt már ilyen. Ebben igazuk is van, hiszen egymást érik a világvégék, a katasztrófák és a jóslatok, és mi mégis itt vagyunk, mégis megy minden tovább. Ez azonban most más, hiszen egyre jobban megmutatja magát, mi vár ránk a jövőben, ha nem lépünk sürgősen. 

Hurrikán, tájfun, tűz és víz 

Az idei évben olyan dolgokat láthattunk, melyek igencsak elgondolkoztatóak. Igaza van abban a legyintő tömegnek, hogy eddig is voltak hurrikánok, eddig is volt tűzvész, és a vízzel is voltak gondok. Csakhogy ezek nem egyszerre jelentkeztek, nem produkáltak ilyen csúcsokat, és eleddig nem is tudtuk azt mondani, teljes biztonsággal: ennek okai mi vagyunk. 

kép: thenation.com

Az idei évben olyan tűzvésszel kellett szembenéznie világ több területének is, melynek füstje az űrből is látszott. Fák milliárdjai lettek semmivé, állatok ezrei pusztultak el, egész fajok eltűnésével kellett számolni a lángok miatt. 

Idén született meg a valaha mért leghalálosabb hurrikán is, Dorian. A maga közel 300 km/h-ás tartós szélerősségével ez a hurrikán az emberiség történetében feljegyzett legerősebb ilyen szörnyeteg, mely egy egész szigetet tett egyenlővé a földdel. Abaco után pedig az USA-ba is belekóstolt, brutális pusztítást hagyva maga után. De Dorian szelei még el sem csitultak, követte Lorenzo, míg Japén partjainál Hagibis rendezett vérfürdőt. Most pedig tudományos értelemben megszületett már Dorian legyőzője is. A Halong szupertájfun ugyan nem okoz olyan pusztítást, mint Dorian, de dinamizmusa a trónfosztáshoz is elegendő. 

kép: cbsnews.com

A víz pedig duplázott. Mivel az erdőirtások lassan elérik a kritikus határt, így nem is lehet azon csodálkozni, hogy az időjárás is szélsőségessé válik. Ehhez jön még az idén különösen erős IOD hatás, melyhez azért szintén van némi köze a klímakatasztrófának is. A következmény? Egyes területeken 24 óra leforgása alatt 600-1000 mm eső hullik le. Ez olyan, mintha egy várost egész egyszerűen egy méternyi vízbe tennénk. De a víz nem csak túl sok, hanem túl kevés is. Dél-Amerika egyes területein, vagy Afrika néhány országában olyan szárazsággal néznek szembe, melyet még a történelemkönyvek is csak 500-1000 év távlatából említenek meg. Chile egyik turisztikailag jelentős tava egész egyszerűen eltűnt, Namíbiában és Kenyában pedig állatok tízezrei halnak szomjan.  

A felsorolás rövid, erősen hiányos, de már így is megmutatja, hogy lépni kell, amíg még van hova. Mert az emelkedő tengerszint és a milliós létszámú, kényszerű migráció lassan nem hagy nekünk helyet erre sem. 

lead kép: newsobserver.com