Forró nyár = locsolás. Ez egy igen egyszerű egyenlet, nem is nagyon kell magyarázni. Legalábbis akkor, ha az érzékenyebb kerti és cserepes növényeinkről van szó. De mi a helyzet a fákkal?
Locsolni, öntözni rendszeresen szoktunk a forró napokon, pontosabban az éjszakákon. Erre szükség is van, hiszen a víz az életet jelenti a növényeinknek, és ha másért nem, azért mindenképpen érdemes lépni, mert a kipusztult növények pótlása drága mulatság.
Ez különösen igaz a fák esetében, hiszen nemcsak magát a növényt veszítjük el, ha kipusztul, hanem temérdek időt is, mely a fa növekedéséhez kell. A locsolás pedig a fák számára is fontos, bár ezt nem gondolnánk. Nagyapáink még csak a csemetéket öntözték, a szélsőséges időjárás miatt ma már az idősebb fák is segítségre szorulnak.
A záporok hozta nedvesség jellemzően nem jut el a fák gyökeréig, heti mintegy 70 liter vízre azonban nekik is szükségük van. A locsolás életet ment, ehhez pedig egy “öntözőtányér” kialakítása is szükséges, ami bent tartja a vizet a fa körüli területen. Még hasznosabb az úgynevezett öntözőzsák, melybe egyszerre nagyon sok vizet lehet engedni, melyet később fokozatosan enged ki a zsák és tartja életben a fát.
Nyitókép: Shutterstock