Az eldobhatóság világát élve egyre és egyre több ember teszi fel a kérdést, hogy amikor eldobunk valamit, ami elromlott, vagy egyszerűen nem kell, akkor mi lesz vele? Hova dobjuk “el”? A válasz pedig egyre nagyobb nyomást helyez ránk.
A fogyasztói társadalom jelmondata nem a javítás, hanem a vásárolj, még és egyre többet, a javítás szóba sem jön. Ha valami tönkrement, dobd el és vegyél másikat, jobbat, szebbet, rózsaszínt, világítósat. Régebben ez nem egészen így nézett ki, hiszen az eszközeink zömét lehetett javítani, sokszor még mi magunk is meg tudtuk bütykölni. Igaz, a mostani eszközök bonyolultabbak, hiszen sokszor már egy autóizzó cseréje is szerelőt igényel, de az elv az, ami igazán hiányzik.
A legtöbb nagyvállalat a szellemi tulajdon, illetve a vásárlók védelmére hivatkozva a javíttatást csak szakszervízben, saját berkein belül hajlandó megoldani. Az eszközökhöz és alkatrészekhez is csak a cég fér hozzá, ezzel is a bevételeit növelve. Csakhogy sokan ezért nem utaznak akár órákat és fizetnek ki nagyon sok pénzt, mert gyakorlatilag olcsóbb egy újat venni. Azonban ennek komoly hatásai vannak a természetre és a klímaváltozás mentén ránk, emberekre is.
Egyre több területen üti fel a fejét az igény, az erős igény arra, hogy lehetőség legyen a javításra! Nemcsak egy adott helyszínen, egy adott szakemberrel, hanem széles körben, akár magánemberként beszerezhető alkatrészekkel. Ehhez pedig már az EU a jogalapot is megteremtette. Az Európai Tanács májusban elfogadta a javítás joga néven ismert irányelvet, melynek hatálybalépése után a tagállamoknak 24 hónapjuk lesz átültetni azt saját jogrendszerükbe. Ez pedig jogilag egy hatalmas lépés a tényleges körforgásos gazdaság megvalósulása felé!
Nyitókép: Dario Sabljak/Shutterstock