A jegesmedvék átírják a DNS-üket: ezzel túlélhetik a felmelegedést?
Már sokszor adtunk hírt róla, hogy a felmelegedés elképesztő ütemben gyorsul. Ennek pedig az egyik legnagyobb elszenvedői a jegesmedvék. Most azonban lehet, hogy van számukra remény.
Ahogy a sarkvidék egyre gyorsabban melegszik, a jegesmedvék sorsa sokáig egyértelműen tragikusnak tűnt. Olvad a tengeri jég, eltűnik a vadászterületük, és vele együtt az elsődleges táplálékuk is. Most azonban egy új kutatás olyan folyamatra világított rá, amely először ad kézzelfogható jelet arra, hogy a jegesmedvék nemcsak elszenvedik a változást, hanem genetikai szinten is reagálnak rá.
Grönlandon már máshogy működnek a jegesmedvék
A kutatók Grönland két eltérő éghajlatú térségében élő jegesmedvék vérmintáit vizsgálták meg, és nem a klasszikus genetikai eltérésekre fókuszáltak, hanem az úgynevezett "ugráló génekre". Ezek a DNS apró, mozgékony elemei, amik képesek befolyásolni más gének működését, mintha a szervezet újrahangolná a saját működési szabályait. A délkelet-grönlandi, melegebb és változékonyabb környezetekben élő medvéknél ezek az elemek jóval aktívabbnak bizonyultak, mint az északi, stabilan hideg területeken élő társaiknál.
Nehogy azt gondoljuk, hogy ez pusztán csak a véletlen műve. Az aktívabb genetikai átrendeződés olyan folyamatokhoz kapcsolódik, mint a hőstressz kezelése, az anyagcseréjük átalakulása, vagy akár az öregedés üteme. A kutatás arra utal, hogy ezek a medvék genetikai értelemben próbálnak meg alkalmazkodni ahhoz a világhoz, amelyben egyre kevesebb a jég és egyre melegebb van, és egyre kiszámíthatatlanabb az élelem. Ez különösen érdekes annak fényében, hogy a déli területeken élő állatok étrendje is eltér: kevesebb zsíros fóka, több vegyes (akár növényi eredetű) táplálék kerül az "asztalra".
Remény, vagy vészreakció?
Fontos, hogy megértsük, hogy ez az egész nem azt mutatja meg, hogy akkor most a jegesmedvék megoldották a klímaváltozás problémáját. Sokkal inkább egy biológiai vészforgatókönyvre hasonlít, amely akkor lép működésbe, amikor a környezet túl gyorsan változik. A DNS átrendeződése segíthet rövid távon, például abban, hogy a medvék jobban bírják az éhezést vagy a hőmérsékleti szélsőségeket, de nem biztos, hogy hosszú távon is ez elegendő lesz.
A kutatás jelentősége mégis hatalmas: először sikerült statisztikailag alátámasztani, hogy a globáli9s felmelegedés követlenül összefügg a genetikai változásokkal egy vadon élő emlősfaj esetében. Ez segíthet, hogy megértsük, hogy mely populációk a legsebezhetőbbek, hol van még esély a beavatkozásra, na meg persze, hogy hogyan védhetjük meg ezeket az állatokat. Ugyanakkor a tudósok egyértelműen kimondják, hogy a genetikai alkalmazkodás nem helyettesíti az éghajlatvédelmet, és ha a felmelegedés üteme nem fog lassulni, akkor a biológia egyszerűen nem tud majd lépést tartani vele.
Minden, amit a jegesmedvék mostani működéséről tudni kell
- Mit fedeztek fel a kutatók? - Azt, hogy egyes jegesmedvék DNS-e aktívan változik a melegebb környezet hatására.
- Hol figyelték meg ezt leginkább? - Délkelet-Grönlandon, ahol az éghajlat melegebb és változékonyabb.
- Mi az az "ugráló gén"? - Olyan DNS-részlet, amely képes módosítani más gének működését.
- Segíthet ez a jegesmedvék túlélésében? - Rövid távon igen, de önmagában nem elég a hosszú távú fennmaradáshoz.
- Akkor van okunk optimizmusra? - Óvatosan igen: van alkalmazkodási képesség, de az idő ellenük dolgozik.
- Mi a legfontosabb tanulság? - A természet próbál reagálni – de a klímaváltozás lassítása nélkül ez nem lesz elég.
Nyitókép:Andrewfel / Shutterstock
Forrás: The Guardian
