Új klímaforgatókönyv? Váratlan jelenséget észleltek az Antarktisz körül

A tudósok eddig úgy vélték, hogy a melegedő óceánok hatására olvadó jég és egyre gyakoribb csapadék frissíti a Déli-óceán felszíni vízrétegét, ami paradox módon idővel elősegítené az újabb jég kialakulását. Ez a természetes „öngyógyító” mechanizmus azonban most úgy tűnik, hogy megtört. Egy friss tanulmány szerint – amely a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban jelent meg – a Déli-óceán vize nemhogy édesebb nem lett, hanem váratlan módon sósabbá vált. Ez a felfedezés alapjaiban rengetheti meg az eddig ismert éghajlati visszacsatolási rendszereket, és egy új, veszélyes irányba mozdíthatja el az antarktiszi ökoszisztémát.

A sós víz jelentheti az antarktiszi jég végét?

A Déli-óceán különleges, rétegzett felépítése évezredeken keresztül stabilizálta a térség éghajlatát. A hideg, viszonylag friss felszíni vízréteg megakadályozta, hogy az alatta megbúvó, melegebb, de sósabb víz elérje a jégtakarót. Ez a rendszer az antarktiszi jég fennmaradásának egyik kulcsfeltétele volt. Most azonban úgy tűnik, hogy ez a kényes egyensúly felborulóban van. A kutatók 12 éven át tartó műholdas megfigyelései alapján a Déli-óceán felszíni sótartalma emelkedett – ami csak úgy történhetett, ha a mélyből meleg, sós víz kezdett feláramlani. Ez a feláramlás nemcsak melegíti a felszínt, hanem gátolja az új jégréteg kialakulását is, miközben tovább gyengíti a hőszigetelő hatást. A folyamat tehát öngerjesztővé válhat, egy olyan negatív spirált indítva el, amelynek végén az antarktiszi jégtakaró jelentős része elolvadhat.

A Déli-óceán zord körülményei – például az állandó jégtakaró, a viharos időjárás és a hosszú téli sötétség – korábban szinte lehetetlenné tették a felszíni sótartalom pontos mérését. A korábbi műholdas technológiák sem bizonyultak elég érzékenynek ahhoz, hogy a hideg tengervíz sótartalmának finom változásait detektálják. Most azonban az Európai Űrügynökség SMOS műholdja és a hozzá tartozó új adatfeldolgozási eljárások áttörést hoztak: képesek lettek kiszűrni a jégtakaró zavaró hatását, és 25 négyzetkilométeres felbontással feltérképezni az óceán felszíni sókoncentrációját. Amikor a kutatók először észlelték a sótartalom növekedését, maguk is kételkedtek az adatokban. Azonban az Argo bóják – amelyek a mélyebb vízrétegeket is mérik – megerősítették a műholdas méréseket. Ez volt az a pillanat, amikor világossá vált: valós és jelentős változás zajlik a Déli-óceán mélyén.

Nagyon nem jók a hírek

A kutatás egyik legaggasztóbb megállapítása az volt, hogy a sótartalom növekedése szoros kapcsolatban áll a tengeri jég csökkenésével. Ahol magasabb volt a sótartalom, ott kevesebb tengeri jeget észleltek – és fordítva. Ez arra utal, hogy a mélyből feltörő sós, meleg víz megakadályozza a jégképződést, és így egy olyan negatív visszacsatolási mechanizmus indulhat el, amely hosszú távon még több jég elvesztését eredményezi. Korábban a rendszer úgy működött, hogy a jégolvadás során keletkező édesvíz „lefogta” a mélyben lévő meleg vizet, ezzel védelmet nyújtva a fennmaradó jégnek. Most viszont ez a természetes védőmechanizmus úgy tűnik, megszűnt – vagy legalábbis jelentősen meggyengült. Ha ez a tendencia folytatódik, az egész antarktiszi jégtakaró egy új, labilis egyensúlyi állapotba kerülhet, amelynek során a jég nem tud regenerálódni a nyári olvadások után.

A kutatók szerint sürgős feladat a régió folyamatos monitorozása, mert ami most történik a Föld egyik legtávolabbi részén, az hamarosan mindenhol érezhető lesz.

Nyitókép: seo byeong gon / Shutterstock

Forrás: zmescience