Ha ma este meggyújtasz egy gyertyát, vagy hallgatod, ahogy pattog a tábortűz, valójában egy olyan jelenséget látsz, ami nemcsak különleges, hanem kozmikus szinten szinte lehetetlen. A tűz annyira szorosan kötődik a Földhöz, hogy mindeddig úgy tűnik: sehol máshol az univerzumban nem tudna lángra kapni.
A tűz évezredek óta az emberi civilizáció egyik legfontosabb társa – melegít, világít, és átalakítja a világot körülöttünk. De miért vagyunk ebben ennyire kiváltságos helyzetben?
A tűz nem varázslat, hanem kémia: egy folyamat, amit égésnek nevezünk. Három feltétel kell hozzá – hívjuk csak a tűz háromszögének: hő, üzemanyag és oxigén. Ha bármelyik hiányzik, nincs láng. Az üzemanyag a Földön bőségesen akad: fák, szén, olaj, vagy akár a gyertya viaszának szénatomjai. A hő forrása lehet villámcsapás, vulkánkitörés vagy egyszerűen két kődarab összecsapása. A legnagyobb különlegesség viszont az oxigén, ami a Föld légkörének kb. 21 százalékát teszi ki. Ez az arány pont elég ahhoz, hogy a tűz fennmaradjon – de ne legyen olyan magas, hogy minden pillanatban lángba boruljon a világ. Ez az arany középút nincs meg sehol máshol. Más bolygókon ugyan találni oxigént, de vagy túl kevés van belőle, vagy nem a megfelelő formában. A Merkúr légköre például oxigénben gazdag, de olyan vékony, hogy a napszél azonnal elfújja. A Vénuszon és a Marson az oxigén kémiai vegyületekben, például szén-dioxidban van megkötve – ez viszont nem táplálja a tüzet. A Szaturnusz holdja, a Titán metántavakat rejteget, ami remek üzemanyag lenne, de nincs hozzá szabad oxigén. Így a tűz háromszöge soha nem áll össze.
A legmeglepőbb talán az, hogy még a Földön sem létezett mindig tűz. Bolygónk első milliárd éveiben a légkör tele volt metánnal és más gázokkal, de oxigén szinte alig akadt. A fordulatot a cianobaktériumok hozták, amelyek elkezdtek oxigént termelni – ez volt az úgynevezett „nagy oxigénesemény” 2,4 milliárd évvel ezelőtt. De még ekkor sem gyulladt lángra a bolygó: ehhez az kellett, hogy megjelenjenek a szárazföldi növények, amelyek oxigénnel telítették a levegőt. Csak nagyjából 400 millió éve jelentek meg az első erdőtüzek, és onnantól kezdve a tűz örökre része lett a földi életnek.
A tűz nem csupán egy kémiai reakció: valójában az élet egyik bizonyítéka. Hiszen az üzemanyagként szolgáló szerves anyagok – fa, olaj, szén – mind élőlényekből származnak. Az oxigént is élőlények, főleg növények és algák bocsátják a levegőbe. Ezért ha valaha a tudósok egy távoli exobolygón tüzet látnának, az majdnem biztos jele lenne annak, hogy ott élet is van. Az univerzumban persze vannak "hamisítványok": például a Jupiter vulkánokkal teli holdján, az Ión, hatalmas lávafolyamok törnek a felszínre, és úgynevezett tűzszökőkutakat hoznak létre. De ezek valójában izzó kőzetek és gázok, nem igazi tűz. Még az űrállomáson végzett kísérletek során is kiderült, hogy mikrogravitációban a láng teljesen másképp viselkedik: nem sárgán lobog, hanem kékes, halvány gömbbé zsugorodik, majd hamar kialszik.
Ha legközelebb gyufát gyújtasz, gondolj bele: amit látsz, az a világegyetem egyik legkülönlegesebb, legritkább jelensége. Egy apró láng is a Föld páratlan légkörének, az élet jelenlétének és a szerencsés kémiai egyensúlynak a bizonyítéka! A tűz nélkül nem lenne civilizáció, nem lenne meleg otthon, nem lenne modern technológia – és a jelek szerint máshol a világegyetemben talán soha nem is létezhetett.
Nyitókép: Vadim Sadovski / Shutterstock
Forrás: zmescience