Új bizonyíték: a Mars sokkal jobban hasonlít a Földre, mint hittük!

Most egy új kutatás meglepő választ adott az egyik legnagyobb kérdésre: úgy tűnik, hogy a Mars belsejében egy forró, szilárd belső mag rejtőzik – méghozzá meglepően hasonló a Földéhez. A felfedezéshez a NASA InSight szondájának adatait használták, amely éveken át figyelte a bolygón ritkán jelentkező, ám annál beszédesebb „marsrengéseket”. A kutatók különleges módszerrel sikeresen „meghallották” a bolygó szívének visszhangját, és ezzel új fejezetet nyitottak a vörös bolygó kutatásában.

Hogyan derült ki, hogy mi rejtőzik a Mars mélyén?

A Földön a szeizmológusok több ezer mérőállomás segítségével vizsgálják a rengéshullámok terjedését, és így képesek feltérképezni a bolygó belső szerkezetét. A Marson azonban az InSight lander volt az egyetlen „fül”, amely képes volt rögzíteni a gyenge marsrengések jeleit. A kutatóknak évekig nem sikerült elég mélyre hatoló adatokat szerezniük, ám végül egy trükkhöz folyamodtak: több, azonos régióból származó gyenge rengést „összeadtak”, és így létrehoztak egy digitális, mesterségesen felerősített „szuperrengést”. Ez az eljárás lehetővé tette, hogy a szeizmikus jelek elérjék a Mars legbelső régióját.

A tudósok két különleges hullámfajtára vadásztak. Az egyik a PKIKP-hullám, amely visszapattan a szilárd belső mag határáról. A másik a PKKP-hullám, amely képes áthatolni az egész bolygón, sőt visszaverődni a túloldalról, majd ismét keresztülhaladni a magon. A mérések azt mutatták, hogy ezek a hullámok a vártnál gyorsabban érkeztek vissza – ez pedig csak egy dolgot jelenthetett: a Mars belsejében valóban szilárd belső mag található, amely hatékonyabban vezeti a rengéshullámokat, mint az olvadt anyag.

A számítások szerint a Mars szilárd belső magja nagyjából 613 kilométer sugarú, amelyet egy jelentős méretű, folyékony külső mag vesz körül. Ez a szerkezet sok tekintetben hasonlít a Földére, de a bolygó története és fejlődése mégis egészen más irányt vett.

Mit árul el a Mars magja a bolygó múltjáról?

A kutatás szerint a Mars belső magja nem egyszerű vas–nikkel ötvözetből áll, hanem számos könnyű elemet – például ként, oxigént, szenet és hidrogént – is tartalmaz. Ez az összetétel kulcsfontosságú lehet annak megértéséhez, miért nincs a bolygón ma globális mágneses mező.

A Föld esetében a belső mag kristályosodása olyan dinamót hajt, amely mágneses pajzsot hoz létre, megvédve a bolygót a Nap pusztító sugárzásától. A Marson azonban a belső mag kialakulása túl lassú lehetett, vagy az összetétele nem adott elég „hajtóerőt” ahhoz, hogy tartós mágneses mező jöjjön létre. Ennek hiányában a Mars légköre fokozatosan elszökött az űrbe, a bolygó pedig elvesztette esélyét arra, hogy hosszú távon lakható maradjon.

A felfedezés nemcsak a Mars múltjára vet új fényt, hanem arra is, hogyan alakultak ki és fejlődtek a kőzetbolygók a Naprendszerben. Bár az InSight küldetése 2022-ben véget ért, az általa gyűjtött adatok még hosszú ideig szolgáltatnak majd új eredményeket. Egy biztos: a Mars szívének dobbanása végre hallhatóvá vált – és sokkal földszerűbb, mint korábban gondoltuk.

Nyitókép: ESA/MPS et al. / SWNS / Northfoto

Forrás: zmescience