
Egyes tudósok szerint vöröses szomszédunk nem volt mindig olyan kopár, halott terület, mint most. Sőt, burjánzó élet lehetett rajta, mikor hirtelen megszűnt a Mars belső folyadékáramlása.
A vörös bolygó nagyon izgalmas kutatási terület, főleg, ha a mintákat haza is tudjuk juttatni. Több misszió is kutatja a Mars felszínét, köztük a Perseverance rovere is, mely kőzetmintákat gyűjt, raktároz, hogy a NASA a következő évtizedben valahogy hazahozza azokat.
A minták pedig segíthetnek megérteni azt a folyamatot, mely mintegy 3-4 milliárd éve következhetett be a feltételezések szerint. A bolygó belső hőtermelése jelentősen csökkent, amely a belső dinamó leállásához vezetett. (A belső dinamó olyan fizikai folyamat, amely során a bolygók olvadt, vezető magjában létrejövő áramlások mágneses mezőt generálnak. Ez a mező önfenntartó módon működik a bolygó forgása és a mag belső hőmérséklet-különbségei révén.) A leállás következtében megszűnt a bolygó mágneses tere, így pedig a napszél 100 millió év alatt kopár pusztasággá aszalta a felszínét.
A kőzetek azonban árulkodnak, nemcsak arról, milyen összetétele van a Mars belsejének, hanem arról is, volt-e a szomszédos vörös bolygón élet – hiszen víz nagy valószínűséggel volt – és ha igen, mi történt vele, illetve mennyiben hasonlított a Földi élethez?
Természetesen a rover több kutatási területet is vizsgál, azokat, melyek a tudósok szerint a leginkább érdekesek lehetnek. Deltákat és mélyedéseket, ahol a legtovább lehetett jelen az élet, a legtöbb jelet hagyva maga után. Annak kidolgozása is folyamatban van, hogy az elméletet valóra váltsák és vissza is hozzák a begyűjtött mintákat, több száz millió kilométert utazva az űrben.
Nyitókép: Alones / Shutterstock