Megfejtették a Merkúr titkát? – Ez az elmélet téged is meg fog lepni

Hogyan lehetséges, hogy egy ekkora planéta szinte teljes egészében fémből áll, miközben sziklás testvérei – a Föld, a Mars vagy a Vénusz – egészen más arányban épültek fel? Egy új kutatás most merőben más magyarázatot kínál: lehet, hogy a Merkúr nem egy gigantikus ütközés túlélője, hanem „csak” egy kozmikus koccanás eredménye.

A Merkúr egyszerűen nem illik a képbe

A Merkúr szinte minden tulajdonságával kilóg a sorból. A mérete alig nagyobb a Holdénál, a napjai hosszabbak, mint az évei, nincs érdemi légköre, és bár legközelebb kering a Naphoz, mégsem ő a legforróbb bolygó. A legnagyobb rejtély azonban a szíve – vagyis a magja. Míg a Föld tömegének körülbelül egyharmadát alkotja a fémes mag, a Merkúr esetében ez az arány 70 százalék fölé ugrik. A NASA MESSENGER szondája több mint tíz évvel ezelőtt bizonyította be, hogy a bolygó hatalmas, részben még mindig olvadt magot rejt. Ez azonban felvetette a kérdést: hogyan tűnhetett el a bolygó külső, kőzetes burka? Sokáig a legelfogadottabb magyarázat az volt, hogy egy óriási ütközés tépte le a Merkúr köpenyét. Csakhogy a számítógépes szimulációk rendre azt mutatták, hogy egy ekkora, tökéletesen időzített baleset rendkívül valószínűtlen...

Patrick Franco és kutatócsoportja egy másik lehetőséget vizsgált: mi van, ha nem egy hatalmas karambol történt, hanem inkább egy oldalról jövő, súroló ütközés?

A szimulációk során két, közel azonos méretű ősi bolygótestet ütköztettek össze számítógépen. A forgatókönyvben a proto-Merkúr valamivel nagyobb volt a mai bolygónál, és 32 fokos szögben találkozott egy másik égitesttel. Az ütközés során a sziklás anyag egy része egyszerűen elszökött az űrbe, miközben a fémes mag érintetlen maradt. Az eredmény? Egy olyan bolygó, amely szinte kísértetiesen hasonlít a mai Merkúrhoz – méretben és összetételben egyaránt. Ez a magyarázat azért is izgalmas, mert sokkal gyakoribb eseményt feltételez, mint egy ritka, hatalmas karambol. Az úgynevezett „hit-and-run” ütközések – amikor két bolygócsíra oldalról koccan össze – a Naprendszer születésének első százmillió évében egészen megszokottak voltak.

Az egyik legnagyobb probléma a korábbi elméletekkel az volt, hogy a leszakadt kőzetanyag várhatóan visszahullott volna a bolygóra, így a mag sosem maradhatott volna ennyire nagy arányban fémes. Az új szimulációk viszont azt mutatják, hogy a széttépett anyag nagy része teljesen elszökött. Sőt, nem kizárt, hogy ez a kozmoszban elkóborló kőzetanyag végül más bolygókba, például a Vénuszba épült be. Ez nemcsak megoldja a rejtélyt, hanem összeköti a bolygók történetét: elképzelhető, hogy a Vénusz és a Merkúr valójában egy közös ősi ütközés emlékeit hordozza. 

Mi jön most?

Bár a modell lenyűgözően pontosan írja le a Merkúr jelenlegi állapotát, új kérdéseket is felvet. Például hogyan maradhattak meg a felszínen olyan illékony elemek, mint a kén vagy a kálium, amelyeknek el kellett volna tűnniük egy ilyen drámai ütközés után? A kutatók szerint erre az lehet a válasz, hogy később üstökösök és más kisebb égitestek szállították vissza ezeket az anyagokat a bolygóra.

A jövő évben érkező európai–japán űrszonda, a BepiColombo, várhatóan új adatokat gyűjt majd a Merkúr mágneses teréről és belső szerkezetéről. Lehet, hogy végre teljes képet kapunk a Naprendszer egyik legkülönösebb bolygójáról?

Nyitókép: NASA images / Shutterstock

Forrás:zmescience