Távolodik tőlünk a Hold – emiatt pedig hosszabbak lesznek a napjaink

A kutatók pontosan mérik ezt a mozgást, és arra jutottak, hogy évente körülbelül 3-4 centiméterrel nő a Hold és a köztünk lévő távolság. Ez első hallásra alig tűnik többnek, mint egy apró lépés – de hosszú távon komoly következményei vannak.

Hogyan lehet egyáltalán megmérni a Hold távolodását?

Sokan nem tudják, de a Hold felszínén tükrök találhatók, amelyeket még az Apollo-űrhajósok helyeztek ott el. A tudósok lézerfénnyel célozzák meg ezeket a tükröket, és megmérik, mennyi idő alatt verődik vissza a fény a Földre. Így kiderül, hogy pontosan mennyire van tőlünk az égi kísérőnk, sőt az is, hogy az évek során miként változik ez a távolság. A Hold átlagosan 384 ezer kilométerre kering tőlünk, de mivel pályája nem tökéletes kör, hanem kissé elnyúlt ellipszis, néha közelebb kerül, máskor távolabb. Ezért van az, hogy bizonyos teliholdak nagyobbnak, fényesebbnek látszanak – ezeket nevezzük szuperholdnak.

És hogy miért távolodik? 

A válasz kulcsa a tengerekben rejlik. A Hold gravitációja felelős a dagályért és az apályért, vagyis a jól ismert árapály-jelenségért. Amikor az óceánok vizét magához vonzza, a Föld felszínén két „vízduzzanat” alakul ki: az egyik a Hold felé néző oldalon, a másik pedig vele ellentétesen. Csakhogy a Föld gyors forgása miatt ezek a víztömegek nem pontosan a Hold alatt helyezkednek el, hanem kissé előrébb. Ez az apró „előresietés” szinte észrevehetetlen, mégis óriási hatása van. A vízduzzanatok ugyanis mintha kicsit meglöknék a Holdat az útján, ezzel gyorsítják a mozgását. A gyorsabb mozgás viszont nagyobb pályát eredményez – így a Hold szép lassan távolodik tőlünk. Ez a folyamat nem egyik napról a másikra történik, hanem évmilliók alatt, de a hatása mérhető és valóságos.

Hogy ez ránk milyen hatással lehet, az most kiderült. A Föld és a Hold olyan, mint két táncpartner, akik kölcsönösen hatnak egymásra. Mivel a Hold egyre több lendületet kap, a Földnek valamiből át kell adnia az energiáját. Ez az energia a forgásunkból származik: vagyis a Föld forgása lassul. Ennek köszönhetően a napjaink egy leheletnyivel hosszabbak lesznek. Nem kell megijedni, a változás annyira lassú, hogy alig észrevehető: évente mindössze a másodperc töredékével nő egy nap hossza. Mégis, ha visszatekintünk a múltba, jól látszik a különbség: például a dinoszauruszok idején egy nap körülbelül fél órával rövidebb volt, mint ma.

Egy kis múlt: hogyan született a Hold?

A Hold születése maga is egy drámai történet. A kutatók úgy vélik, hogy több milliárd évvel ezelőtt a Földbe csapódott egy Mars méretű bolygókezdemény. Az ütközés hatalmas mennyiségű anyagot repített az űrbe, amelyből végül kialakult a Hold. Akkoriban sokkal közelebb volt hozzánk, az égbolton hatalmasnak látszott, és sokkal erősebb árapály-jelenségeket okozott. Ha előretekintünk, a Hold folyamatos távolodása nem fog örökké tartani. Nagyon-nagyon hosszú idő múlva a Föld forgása annyira lelassul, hogy mindig ugyanazt az oldalát fordítja majd a Hold felé.  Ez azonban milliárd évek kérdése, és valószínűleg a Nap változásai jóval előbb elsodorják a jelenlegi rendet.

Nyitókép:Dima Zel / Shutterstock

Forrás:zmescience