Elpusztít minket a Nap? Megdöbbentő, hol folytatódhat a földi élet

A nap elpusztítja a Földet, de az életnek még van remény. De vajon hol?

Mi történik, ha a nap egyszer egy vörös óriássá válik?

A csillagászok már régóta tudják, hogy a Nap üzemanyaga – a hidrogén – előbb‑utóbb kifogy. Amikor ez bekövetkezik, a Nap magja zsugorodni kezd, miközben a külső rétegek hatalmas vörös léggömbbé fúvódnak. A felszín hőmérséklete csökken, a fényesség viszont ugrásszerűen nő: a Nap akkorára terebélyesedik, hogy bekebelezi a Merkúrt, a Vénuszt, és könnyen lehet, hogy a Földet is egy lángoló gázfelhőbe burkolja. Az óceánjaink elpárolognak, a légkör élhetetlen lesz, bolygónk pedig egy kiégett kőgolyóként sodródik tovább – élettelenül.

Ez egyet jelent a halállal – vagyis jelentene, ha nem lenne az Europa.

Miért az Europa az utolsó esély?

A Cornell Egyetem Carl Sagan Intézetének kutatói szimulációkat futtattak, hogy feltérképezzék: mi történik a külső Naprendszerrel a Nap haláltusája alatt. A számítógépes modellek szerint az Europa – amely most egy vastag jégkéreg alatt rejtett, sós óceánt őriz – kulcsszereplővé léphet elő. Amikor a Nap felforrósodik, a Jupiter is fényesebb „tükörré” válik, így az Europa két irányból kap extra hőt: a közvetlen napsugárzásból és a gázóriás visszavert sugaraiból. 

A hold felszíni jege szublimálni kezd, vagyis gőzzé válik, és helyenként vékony, páradús légkört hoz létre. A kutatók szerint főként a Jupiter felé néző oldal hevül fel, míg az ellenkező, északi‑déli régiók lassabban veszítik el vizüket. Itt akár 200 millió éven át is fennmaradhat egy mérsékelt, folyékony vizet is tartalmazó zóna – épp elég hosszú idő ahhoz, hogy a mikrobiális élet begyújtson egy utolsó szikrát. 

Mit üzenhet ez nekünk, Földön élőknek?

Az elképzelés elsőre sci‑finek tűnhet, de a modellek rávilágítanak: a Nap halála nem feltétlenül jelenti a Naprendszer teljes kihalását. A kutatás épp ezért indít vadonatúj gondolatmenetet a világűrben keringő jeges holdak szerepéről. Ha az Europa egykor átmeneti menedékké válhat, akkor a távoli exobolygó‑rendszerek fagyott holdjai is hasonló „második esélyt” kínálhatnak. 

A következő lépés az lesz, hogy a modellt más jeges holdakra – például a Szaturnusz Titanjára vagy Enceladusára – is alkalmazzák, hátha ott is felsejlikaz élet jövője.

A tudomány tehát nemcsak azt mutatja meg, hogyan ér véget egyszer a Föld története, hanem azt is, hogy az élet milyen kreatívan találhat menedéket – akár egy fagyos jéglabda árnyékos oldalán, egy távoli, post‑apokaliptikus jövőben.

Nyitókép: Lukasz Pawel Szczepanski / Shutterstock

Forrás:zmescience