Űrbéli rejtély oldódott meg – olyan csillagpárost láttak most először, ami mindent átírhat

A világűr tele van különös jelenségekkel, de még a sokat látott csillagászokat is meglepte az a látvány, amelyet a T Coronae Australis (T CrA) nevű fiatal csillag körül rögzítettek. A poros korongokkal körülvett égitest már korábban is gyanús volt: a korongjai szabálytalanok, mintha kettévágták volna őket, és más irányban forognának. Most viszont kiderült a rejtély oka – egy titokban megbújó társcsillag. Bizony, Csillagpárosról van szó.

Két gyűrű, két sík – valami nem stimmel 

A T CrA a déli égbolt egyik ígéretesen fiatal objektuma, amelyet vastag por- és gázfelhő vesz körül. A csillagok ilyen korongjaiban keletkeznek később a bolygók, így különösen izgalmas megérteni, milyen folyamatok zajlanak bennük. A T CrA esete viszont első pillantásra is szokatlan: nem egy, hanem két korong veszi körül, ráadásul egymásra merőleges síkokban. A kutatók már régóta gyanították, hogy valami külső hatás kellett hozzá, hogy ilyen szerkezet alakuljon ki – csak épp nem tudták, mi az.

Az áttörést az Európai Déli Obszervatórium távcsőóriásai hozták meg: minden eddiginél részletesebb felvételek készültek a T CrA-ról, amelyeken végre feltűnt a régóta keresett második csillag. A szakemberek T CrA B néven azonosították az új égitestet, amely körül szintén forró por található, és nagyjából 23 csillagászati egység távolságra kering a főcsillagtól – vagyis hasonló messzeségben, mint amennyire az Uránusz kering a Naptól.

A felfedezés azért különösen fontos, mert a másodlagos csillag pontosan abban az irányban helyezkedik el, amerre a furcsa, dőlten álló köztes korong is elhelyezkedik. Mindez arra utal, hogy a társcsillag gravitációs hatása alakította át az eredeti korong szerkezetét, szétszakítva azt, és létrehozva egy új gyűrűt a saját pályasíkjában.

A csillagpáros kulcs lehet a bolygók születésének megértéséhez

A T CrA mostani megfigyelése új fejezetet nyit a fiatal kettőscsillagok tanulmányozásában. Mivel ezekben a korongokban keletkeznek a jövő bolygói, így az ilyen rendszerek szerkezete alapvető fontosságú lehet ahhoz is, hogy megértsük: hogyan jöhetett létre például a Föld, vagy éppen a Naprendszer többi tagja.

A kutatócsoport most a kísérőcsillag pontos pályáját próbálja meghatározni, hogy még részletesebb modelleket állíthassanak fel a csillag-korong kölcsönhatásokról. 

Egy biztos: amit eddig ritka kivételnek tartottunk, arról könnyen kiderülhet, hogy a világegyetem egyik alapvető mintázata.

Nyitókép: Jurik Peter / Shutterstock

Forrás: hun-ren