Láttad már a világ legnagyobb, legbüdösebb virágát? – A kihalás szélére került

Ezek a gigászi, akár egy méteres átmérőjű, vörösesbarna szirmokkal borított virágok olyan illatot árasztanak, amelyet senki sem felejt el, aki egyszer beleszagolt: a rothadó hús szagát. Nem véletlenül nevezik őket „hullavirágoknak”. Az elviselhetetlen bűz ugyanis tökéletes csapda a döglegyek számára, amelyek a virág beporzását végzik, így biztosítva a faj fennmaradását. Ám most maga a túlélés került veszélybe. A Raflézia nemcsak a természet egyik legbizarrabb csodája, hanem egyben az egyik legveszélyeztetettebb növénycsoport a Földön. Az ismert 42 faj közül több mint a fele már a kihalás küszöbén áll.

A halál szaga és a túlélés paradoxona 

A Raflézia különlegessége nem merül ki méretében vagy szagában. Ez a növény nem hasonlít semmilyen másra: nincs gyökere, nincsenek levelei, sőt, fotoszintézisre sem képes. Teljes egészében más növényekből – például a trópusi szőlőfélék gyökereiből – szívja el az élethez szükséges tápanyagokat. Gyakorlatilag láthatatlan az év nagy részében, majd hirtelen, szinte a semmiből tör elő a dzsungel talajából a gigantikus virág. A szag, amely az embert undorral tölti el, a természetben zseniális stratégia: a legyek, amelyek egyébként dögökre szállnának, így a Raflézia belsejében végzik el ugyanazt a „munkát”, és segítik a beporzást. Ez a sajátos kapcsolat évezredeken át működött, most azonban az emberi tevékenység rombolja szét. Az olajpálma-ültetvények, a fakitermelés és az élőhelyek felszámolása miatt a Raflézia lassan eltűnik a Föld színéről.

A délkelet-ázsiai közösségek számára a Raflézia nem egyszerű virág, hanem a természet szellemének megtestesülése. Malajzia őslakos törzsei, például a Temiar vagy a Jahai, rituálékat végeznek, mielőtt belépnek a virág élőhelyére – tiszteletüket fejezve ki a dzsungel erői előtt. Indonéziában nemzeti szimbólum, Thaiföld egyes részein pedig kulináris csemegének számít. Másutt afrodiziákumként tartották számon. A turisták százezrei utaznak évente, hogy megpillanthassák a rövid életű, de óriási virágokat, amelyek mindössze néhány napig pompáznak. Ez az ökoturizmus fontos bevételi forrást jelent a helyi közösségeknek – de egyúttal veszély is, hiszen a túlzott emberi jelenlét újabb terhelést ró a virág amúgy is törékeny élőhelyére.

A virágot a kihalás fenyegeti – de van még remény

A tudósok szerint a Raflézia fajainak több mint 60 százaléka kritikusan veszélyeztetett. Vannak fajok, amelyeket már szinte csak papíron ismerünk, mert mire a kutatók rögzítették a létezésüket, az élőhelyük már eltűnt. Ez különösen igaz a Fülöp-szigeteken, ahol az erdőirtások és a tájfunok miatt több helyi faj már a teljes kipusztulás felé sodródott. A megoldás azonban nem elérhetetlen. Indonéziában például sikerült mesterséges körülmények között újraéleszteni egyes fajokat, Malajziában pedig ökoturisztikai programokkal próbálják megőrizni az élőhelyeket. Brunei, Malajzia és Indonézia közösen indították el a „Heart of Borneo” kezdeményezést, amely az utolsó érintetlen erdők megóvását célozza. 

A legfontosabb azonban az, hogy a világ ráébredjen: a Raflézia nem csupán egy különlegesség, hanem egy kulcsfaj, amely nélkül az egész ökoszisztéma egyensúlya borulhat fel. A parazitizmus, amely olyannyira bizarrnak tűnik, valójában segít megőrizni a fajok sokféleségét a dzsungelekben.

Nyitókép:  Birdtolk / Shutterstock

Forrás:zmescience