A vörös bolygó mindig is az emberiség egyik legnagyobb álma volt, de eddig elérhetetlennek tűnt a mindennapi valóság szempontjából. A Mars eléréséhez jelenleg hónapokig kellene száguldani az űrben, miközben az űrhajósokat a sugárzás, a súlytalanság és a végtelennek tűnő bezártság fenyegeti...
Most egy forradalmi ötlet kavarja fel a tudományos világot: folyékony uránnal működő rakéták fejlesztése, amelyek a kutatók szerint akár felére csökkenthetik a Marsra vezető út idejét. A kérdés már nem az, hogy eljuthatunk-e a Marsra, hanem az, hogy milyen gyorsan leszünk képesek rá!
A mai rakéták kémiai hajtóművei óriási teljesítményre képesek, de a hatékonyságuk véges. A Holdig még el tudtak minket juttatni, de a Mars már teljesen más nagyságrend. Egy oda-vissza út akár két évig is eltarthat, ami nemcsak logisztikai szempontból nehéz, hanem az űrhajósok egészségére is hatalmas kockázatot jelent. A hosszú úton a sugárzás károsítja a szervezetet, a súlytalanság miatt az izmok és a csontok fokozatosan leépülnek, és minél tovább tart az utazás, annál nagyobb a veszély. Ezért létfontosságú olyan hajtóművet találni, amely sokkal gyorsabban képes eljuttatni az embert a Mars felszínére.
A kutatók szerint a válasz a nukleáris technológiában rejlik. A folyékony urán hajtotta rakéta a jelenlegi megoldásoknál akár háromszor hatékonyabb lehet, és ezzel a Mars már nem egy évekig tartó odüsszeia, hanem egy hosszabb, de kezelhető féléves űrutazás lehetne. Ez óriási különbség, amely gyökeresen változtatná meg az űrkutatás jövőjét.
Az új koncepció lényege, hogy a rakéta belsejében nem szilárd üzemanyag található, hanem forgásban tartott folyékony urán, amelyhez hidrogén üzemanyag kerül. A hidrogén átáramlik a felforrósodott urán körül, majd hatalmas sebességgel kiáramlik a rakéta fúvókáján keresztül. Ez a megoldás sokkal magasabb hőmérsékletet és ezáltal sokkal nagyobb tolóerőt biztosít, mint a hagyományos rakéták. Ha a számítások helyesek, ezzel a hajtóművel a Mars-út akár hat hónapra rövidülhetne, míg egy teljes oda-vissza küldetés kevesebb mint másfél év alatt is megvalósítható lenne.
Persze a megoldás tele van kihívásokkal. Az egyik legnagyobb gond, hogy hogyan lehet megakadályozni, hogy az urán kiszivárogjon vagy bejusson a kiáramló gázba, ami az egész rendszert használhatatlanná tenné. A mérnökök elektromos mezőkkel és speciális anyagokkal kísérleteznek, hogy a veszélyes részecskéket távol tartsák. Jelenleg a prototípusok csak néhány órát képesek működni, de a kutatások gyors ütemben haladnak. Bár a technológia még nagyon messze van a tényleges űrutazásoktól, egyre több szakértő állítja: ha sikerül tökéletesíteni, az uránrakéta nemcsak a Marsot hozza elérhető közelségbe, hanem az egész Naprendszert újraírja. Egy Neptunusz-misszió például a mostani 15 év helyett akár 7 év alatt is megvalósítható lenne. Ez pedig azt jelenti, hogy a Mars csak a kezdet – a valódi cél az egész univerzum meghódítása lehet.
Nyitókép: Alones / Shutterstock
Forrás: zmescience