Most vége a találgatásoknak! A Marson lévő "pókok" rejtélye évek óta tartotta lázban a tudósokat és az űrkutatás rajongóit.
A sötét, kúszó-lábú formákat idéző alakzatokat először a Mars Reconnaissance Orbiter örökítette meg a déli féltekén, és bár mindenki tudta, hogy ezek nem élőlények, mégis félelmetesek voltak. Most viszont végre választ kaptunk: a NASA kutatóinak sikerült laboratóriumi körülmények között is létrehozni ezeket a „pókokat” – és ezzel feltörték a Mars egyik legbizarrabb természeti rejtélyét.
A pókszerű formák hátterében a marsi szén-dioxid-jég játszik főszerepet. A Mars déli féltekéjén a tél során a légkör CO₂-tartalma befagy, vastag jégréteget alkotva. Ahogy beköszönt a tavasz, a Nap sugarai áthatolnak ezen az átlátszó jégrétegen, és felmelegítik az alatta fekvő, sötét talajt. Ez elindítja a szublimáció folyamatát: a jég szilárd halmazállapotból közvetlenül gázzá alakulva felhajtóerőt generál. A gáz nem tud egyszerre elillanni, ezért nyomás alakul ki, ami végül apró repedéseken tör utat magának – robbanásszerűen kilökve port, porfelhőket, és megrajzolva a talajba azokat a csatornaszerű mintákat. A kutatók hosszú ideje sejtették ezt a folyamatot, de csak most vált lehetővé annak modellezése és megfigyelése: a gejzír-szerű kitörések rajzolják ki a póklábakkal teli mintázatot.
Az amerikai Jet Propulsion Laboratory (JPL) kutatói a DUSTIE (Dirty Under-vacuum Simulation Testbed for Icy Environments) nevű kísérleti kamrájuk segítségével tudták reprodukálni a Mars-pókok geológiai keletkezését. Ez a hűtött, alacsony nyomású tér képes mínusz 185 °C-os környezetet létrehozni, és szén-dioxidot permetezni a mesterséges marsi talajra. Ahogy a Nap szerű fénysugarak érik a felszínt, a talaj felmelegszik, a jég elgázosodik, és … voila: a laborkörülmények között is megjelentek a pókszerű csatornák. A kísérletek során másodperces gázkitörések hozták létre az alakzatokat, néhol apró repedések is mélyedtek a jégben – bizonyítva, hogy egy komplex, összetett folyamat zajlik Mars felszínén.
Bár most sikerült megértenünk a pókszerű formák kialakulását, több kérdés továbbra is nyitott maradt. Miért pont a déli féltekén, miért nem mindenhol villódznak ezek az árnyak? Lehet, hogy csak arra alkalmas jégréteg melletti talaj döntő? Sőt: az is felmerült, hogy akár évezredekkel ezelőtti klímaváltozások, különösen más hőmérsékleti és légköri viszonyok mintázatai maradványai lehetnek ezek a formák. Ha valóban a Mars valaha aktívabb, melegebb időszakából maradtak vissza, akkor ezek a pókok a bolygó múltjának némán megőrzött üzenetei. Ami pedig a jövőt illeti: ahogy a Mars jégrétegei visszahúzódnak – különösen a szezonális CO₂ jég –, újabb és újabb formák születhetnek, akár változhat is a felszín mintázata.
A pókok tehát nem csak látványos geológiai furcsaságok: kulcsszereplők a Mars múltjának és aktív átalakulásának nyomon követésében.
Nyitókép: NASA/ESA
Forrás: zmescience