
Amikor az ember házépítésre gondol, valószínűleg cementre, acélgerendákra és égetett téglákra asszociál – nem pedig algára, kagylóhéjra vagy éppen gombafonalakra. Pedig ezekkel is lehetséges az építkezés...
Az építőipar forradalma épp ezekkel az élő vagy újrahasznosított alapanyagokkal bontakozik ki, különösen olyan országokban, mint Ausztrália, ahol az éghajlatváltozás, az anyaghiány és a fenntarthatósági célok már nem elméleti kérdések, hanem mindennapi kihívások. de komolyan.. Kagylóból építkezés?
Miközben a cement és acél előállítása hatalmas szén-dioxid-kibocsátással jár, egyre többen keresik az építőipar jövőjét természetes alapanyagokban. Az úgynevezett bioanyagok – vagyis olyan anyagok, amelyek élőlényekből származnak, vagy akár tovább élnek beépítés után is – ma már nemcsak laboratóriumi kísérletek. Ausztráliában és világszerte is egyre több kísérlet zajlik az algából nyomtatott tégláktól kezdve a kagylóhéjból készült vakolatokon át egészen a gombafonalból gyártott panelekig.
Ezek az új típusú építőanyagok nemcsak biológiailag lebomlóak vagy újrahasznosított forrásból származnak, de sok esetben aktívan megkötik a szén-dioxidot is — akár már azelőtt, hogy bármi beépülne a falakba. Néhány kutatócsoport pedig még tovább megy: olyan „élő falakat” fejlesztenek, melyek idővel mohával, algával vagy zuzmóval borítják be magukat, és önálló ökoszisztémává válnak az épületek oldalán.
Ausztráliában a Queenslandi Egyetemen Ben Hankamer professzor mikroszkopikus algákkal kísérletezik, amelyek nemcsak CO₂-t nyelnek el, hanem 3D nyomtatással téglaformába is önthetők. Az így készült „RoboBlox” téglák organikus formavilágukkal és terrakotta színükkel nemcsak fenntarthatók, de esztétikailag is izgalmasak. Más kutatócsoportok a tengerpartok melléktermékeit hasznosítják újra: az UTS-nél például a tengeri moszatot és osztrigahéjat kombinálják, hogy mozaikos, zöldes tónusú falburkolatokat készítsenek.
Ezek a fejlesztések egyelőre laboratóriumi és prototípus-fázisban vannak, mivel ipari méretű gyártásuk nehézkes és költséges — de az ipari partnerekkel való együttműködés már elkezdődött. Ami már most is elérhető: a Mineral Fox kagylóhéjból készült vakolatai, amelyek természetes színeikkel és apró gyöngyházfényű darabjaikkal egyfajta fenntartható terrazzo-hatást nyújtanak. Bár ezek prémium termékek (négyzetméterenként akár 400 dollárba – több, mint 140 ezer forintba – is kerülhetnek), már több nagy ausztrál projektben is megjelentek.
Az új anyagokkal való kísérletezés nem áll meg a tengeri növényeknél. Az Egyesült Királyságban például élő anyagokat használnak úgy, hogy azok beépítés után is aktívan működnek: például algával vagy cianobaktériummal átszőtt falpanelek, amelyek fotoszintézisre képesek, CO₂-t vonnak ki a levegőből, és saját magukat erősítik meg kalcium-karbonáttal. Ausztráliában pedig új életre kel a régi: szalmabálás építkezések és szalma-paneles házak jelentek meg, különféle tűzálló bevonatokkal, amelyek már szélsőséges bozóttűz-veszélyes övezetekben is engedélyezettek. Eközben a gombák, melyeket korábban főként műbőrként emlegettek, ma már építészeti panelként is használhatók: a nyugat-ausztráliai kutatók például bambusz és micélium keverékéből hoznak létre könnyű, de masszív szerkezeteket.
A kihívás jelenleg főként nem a technológiában, hanem a finanszírozásban, szabályozásban és tanúsításban rejlik: sok bioanyag nem illeszkedik az építőipar meglévő normarendszerébe, ezért lassabban jut el a piacra.
De a szemléletváltás elindult – és a természet újra a városok részévé válhat.
Nyitókép: Natali Skripnikova / Shutterstock