
Az egyik legrosszabb dolog a tavaszban, hogy eljön a pillanat, amikor meg kell fogni az órát (az összeset, ami csak a környezetünkben van) és át kell állítani egy órával korábbra, így a reggeli indulás még nehezebbé válik.
Az óraátállítás nem a legkedveltebb időtöltéseink egyike. Nem csak arról van szó, hogy nagyon utáljuk, hogy egy órával korábban kelhetünk, sőt, még csak nem is arról, hogy a sütőn évente kétszer átállítani az órát lehetetlen küldetés...
Vigasztaljon minket a tudat, hogy nem csak nekünk kell ezzel szenvedni, hiszen jelenleg a világon mintegy 70 ország tekergeti ide-oda az óramutatókat, vagyis március 30-án rengeteg ember fog duzzogva felkelni - bár sokat javít a helyzeten, hogy az óraállítás vasárnapra esik. Olyannyira utáljuk a rendszert, hogy az EU-ban is kezdeményezték az óraállítás eltörlését, de annyira összetett problémának ítélték a szakemberek a megszüntetést, hogy egészen a mai napig nem született döntés az ügyben, így egyelőre nem tudni, mikor szűnik meg az óraátállítás.
1916 április 30 volt az a bizonyos fekete nap, amikor a nyári időszámítás először életbe lépett. Célja az energiaspórolás volt, amit akkor a hadiipar szívott fel. Kisebb megszakításokkal működött a rendszer - már akkor sem szerette mindenki az órák tekergetését, majd 1980-ra beálltunk, és évente kétszer is elvégezzük azt a bizonyos állítgatást, és a jelen állapot szerint nem is ez lesz az utolsó óraátállítás Magyarországon.
Hogy a kellemetlenségeket fokozzuk, el kell mondani, hogy az energiamegtakarítás sok szakember szerint már messze nem akkora, hogy megérje a macera, ráadásul mostanra azt is tudjuk, hogy még ez az egyetlen órácska is jelentősen képes befolyásolni a cirkadián ritmust, fáradságot, ingerlékenységet, teljesítmény visszaesést, sőt, kisebb mértékű depressziót is kiválthat, ami akár hetekig is jelen lehet a mindennapjainkban...
Nyitókép: Volurol / Shutterstock