December 13., a téli napfordulóhoz közel eső jeles dátum, amely számos néphagyományt és babonát őriz. A Luca napjához kapcsolódó szokások egyszerre voltak időjósló, termékenységi és mágikus jellegűek. Ezek a hagyományok az évszázadok során sokszínű kulturális örökséggé váltak, amelyeket ma is sokan megőriznek és ápolnak.
Az egyik legismertebb Luca napi szokás a Luca széke készítése. A néphit szerint a széket december 13-án kell elkezdeni faragni, méghozzá kilenc különböző fából. A munka egészen karácsony estéjéig tartott, így a „lassan készül, mint a Luca széke” mondás is innen ered. Az elkészült székre állva a karácsonyi misén állítólag meg lehetett látni a boszorkányokat, akiket ezután gyorsan el kellett üldözni. A szék tehát nemcsak bútordarab, hanem mágikus eszköz is volt.
Luca napját sok babona övezte, amelyek általában védekezésre, termékenységre és jóslásra irányultak. Az emberek például fokhagymával kenték be az ajtófélfákat, hogy távol tartsák a gonosz szellemeket. Tilos volt bármilyen munkát végezni, különösen a női munkákat, mint a fonás vagy a varrás, mert ezek balszerencsét hoztak volna.
Egy másik fontos hagyomány a Luca napi búza vetése. A néphit szerint a Luca napján elültetett búza növekedése megmutatta, hogy milyen termékeny lesz az elkövetkező év. Ha a búza karácsonyra szép zöld lett, az bőséget és jólétet jelzett.
Luca napját időjósló hagyományok is gazdagították. Az egyik legismertebb módszer a hagymakalendárium volt, amelyben 12 szeletre vágott hagymát sóztak be. Minden szelet egy-egy hónapot jelképezett. Ha a hagyma megpuhult vagy nedves lett, az esős, csapadékos hónapot jelzett. Ha száraz maradt, az száraz időjárást jósolt arra az időszakra.
A karácsonyig tartó 12 nap is különleges szerepet játszott az időjóslásban. E napok mindegyike az elkövetkező év egy-egy hónapjának felelt meg (13-a január, 14-e február és így tovább). Az emberek megfigyelték az időjárást, és ebből próbáltak következtetni arra, hogy milyen idő várható a következő évben.
Luca napját a néphagyomány termékenységi napként is számon tartotta. A fiatal lányok például jóslásokat végeztek, hogy megtudják, ki lesz a jövendőbelijük. Az egyik ilyen Luca napi babona szerint 12 cédulára férfineveket írtak, és minden nap egyet kihúztak. Az utolsó cédula nevének tulajdonosa lett a hiedelem szerint a leendő férj.
A boszorkányokkal kapcsolatos hiedelmek is fontos szerepet kaptak. A Luca napi babonák szerint ezen a napon a boszorkányok különösen aktívak, ezért az emberek különféle praktikákkal – például fokhagyma vagy mák szórásával – próbálták távol tartani őket.
Bár a Luca napi szokások közül sok már csak a folklór része, néhány hagyományt még ma is gyakorolnak. A Luca napi búza ültetése például egyre népszerűbb, hiszen szép zöld hajtásai nemcsak az ünnepi dekorációt gazdagítják, hanem az újév reményeit is szimbolizálják. A hagymakalendáriumot és a 12 napos időjóslását is sokan újra felfedezik, mint érdekes népi bölcsességeket.
Említésre méltó még, hogy nem csak hazánkban jeles nap ez, bár annyi csavarral, hogy Svédországban Luca napja a fény ünnepe, amely Szent Lúcia tiszteletére zajlik. A hagyomány része, hogy fehér ruhába öltözött lányokat, a "Lúciákat", gyertyakoszorúval a fejükön felvonultatnak, miközben énekelnek. Ez a szertartás a sötétség és a fény közötti harcot szimbolizálja.
Kevés olyan nap van, amelyhez ennyire nagyszámú és sokszínű néphagyomány kapcsolódik, és nemcsak az adventi időszak különlegességét hangsúlyozza, hanem gazdag hagyománykincsünkről is tanúskodik. E szokások őrzése és újraélesztése segít megőrizni népi kultúránk emlékeit, és közelebb hozza hozzánk a természet és az évszakok ciklusait (még ha azok meglehetősen fel is borultak mára).
Nyitókép: Luca a fonóban (Csömör, Pest m.) / 472.o. - Magyar Néprajzi Lexikon K-Né - Akadémiai Kiadó / Arcanum
Luca napi kotyolás: