Az emberi mohóság miatt a természet eltűntette az elefántok agyarát

Elsőre talán el sem hinnénk, hogy mekkora befolyással van a bolygóra, és annak lakóira mindaz, amit teszünk. Akarva vagy akaratlanul, de brutálisan rányomja bélyegét az emberiség mindenre, amihez csak köze van.

Erre talán a legjobb példa a klímakatasztrófa, melyről már a tanulmányok több, mint 99%-a biztosan állítja - az emberi tevékenység következményével kell most szembenéznünk, bármennyire is szeretnénk ennek az ellenkezőjét hinni. Nos, nem ez az egyetlen terület, ahol úgy hagyjuk ott kéznyomunkat, hogy arról eddig fogalmunk sem volt.

Elefántok

A helyszín Mozambik, aGorongosaNemzeti Park, ahol az elefántok egy igen érdekes jelenséggel kedveskedtek a kutatóknak. Ez pedig nem más, mint az, hogy a nőstény elefántok elveszítették agyarukat. A kutatókat nagyon érdekelte ez a történés, hiszen sajnos míg a nőstényegyedekesetében ez nem okoz gondot, az agyar elvesztése a hímeknél már az anyaméhben rendellenességekhez vezet, melyek végzetesnek bizonyulnak. A hímek hiánya pedig az egész populációra hatással lesz.

kép: getty

A kutatások pedig egy igen érdekes eredményt hoztak. Az agyar nélküli elefántok már jó ideje jelen vannak a populációban, de csak elenyésző számban. Az agyarmentesség oka egy genetikai mutáció, mely azonban nem terjedt el túlságosan. Ez igaz volt egészen a mozambiki polgárháborúig 1977-1992). Ekkor az orvvadászat elképesztő méreteket öltött, és az állomány 90%-át kiirtotta a mohó ember, hiszen az elefántcsont kereskedelemből befolyó összegeket fegyverkezésre lehetett fordítani. De azok az elefántok, melyek az agyarmentességet okozó mutációval éltek, nem kerültek a célkeresztbe, egyszerűen nem volt miért.

Genetika és emberi mohóság

A természet tehát reagált, és az életben maradt elefántok közül sokkal nagyobb arányban szaporodtak a genetikai mutációval élő egyedek, vagyis az agyar egyre kevesebb elefántnál volt jelen. Ez megmentheti az állományt? Sajnos nem, mivel a hímekre nézve ez a mutáció az esetek felében végzetes.

kép: Joyce Pool

A gond azonban magától megoldódott - ahogyan azt a nemrégiben a Sience magazinban publikált tanulmányban is kifejtették. A populáció az 1900-as évek végére a kihalás szélére sodródott, de a sikeres védelemnek hála mostanra stabil, és az agyar is visszatért, mivel azok az egyedek is hathatós védelmet kaptak, amik ezt a mutációt nem hordozták, vagyis a hímek aránya is helyreállt az állományban.

lead kép: nytimes.com