A szmog kiöli a virágillatra való érzékenységet a beporzókból

A virágokat és a virágzó növényeket nem csak szépségük miatt kedveljük annyira, hanem az illatuk miatt is. És ezzel nem csak mi vagyunk így, a beporzó rovarok egy része is “az orra után megy”, vagyis a virágillatnak sokkal nagyobb jelentősége van, mint minket kényeztetni. A szmog azonban ebbe is bekavar...

Illatosan

Az illatok az emberek életének is fontos részét képezik. És most nem is kifejezetten a parfümökről van szó, melyekért akár több tízezer forintot is hajlandóak vagyunk kiadni. A hangsúly most azokon az illatokon van, melyekről talán nem is veszünk tudomást, de az életünket jelentősen befolyásolják, mint például a feromonok illatfelhői.

kép: news.science360.gov

A növények illatozása sem céltalan dolog, evolúciós előnye van. Illetve volt, amíg mi, emberek bele nem tenyereltünk a közepébe. Holott nincs is megnyugtatóbb dolog, mint a zöldben, a természetben, az erdőben, kertben parkban ücsörögni, a mozgalmas csendet hallgatni és élvezni a felénk szálló virágillatot.

Illatkatasztrófa

Tudjuk, hogy egyes beporzók, mint például a dohányszenderek kifejezetten érzékenyek a virágok illatára, és ez alapján azonosítják be táplálékukat, és végzik el fontos beporzó feladatukat. Egy amerikai és német kutatókból álló csoport arra volt kíváncsi, mi történik akkor, ha a virágillat ózonnal keveredik.

Az ózon a földfelszínen mérgező anyag, mely a szmog egyik fő összetevője, vagyis a városokban kivétel nélkül jelen van. A tézis alapvetően az volt, hogy a molyok kevésbé érzékenyek a szennyezett levegőben a virágillatra, mint a tiszta levegőben terjedő aromákra. Hogy elméletüket igazolják a tudósok gázkromatográfiás elemzésnek vetették alá a levegőt, mely képes több száz komponens azonosítására is.

kép: butterfly-conservation.org

A kutatásból kiderült, hogy a molyok nem csak hogy kevésbé érzékenyek a szmogos levegőben a virágillatra, hanem tökéletesen érzéketlenek azzal szemben. Ez azt jelenti, hogy a városi környezetben ezek a beporzók nem csak képtelenek elvégezni a “munkájukat”, de sajnos komoly veszélynek is ki vannak téve, lévén már csak vizuális ingerekre támaszkodva találhatnak maguknak táplálékot. Ez egy újabb csapás a városok számára, egy újabb érv amellett, hogy sürgősen értékeljük át, hogyan is képzeljük el a városban az életet, ami nem csak a miénk!

lead kép: Anna Schroll