Az ősz egyik velejárója hazánkban, hogy a legtöbb fa lehullajtja leveleit. Ez pedig rengeteg “hulladékot” eredményez, amivel kezdeni kell valamit. Erre jelentett megoldást nagyapáink idejében az avarégetés.
Ma már szerencsére egyre kevesebben fordulnak ehhez a módszerhez, ami köszönhető egyrészt a törvényi tiltásnak, másrészt az avarégetésnél okosabb megoldások alkalmazásának.
Bár alapvetően tilos az avart elégetni, a helyi szabályozások ezt sokszor lehetővé teszik. Ám ezt az utat választani engedékenyebb rendelkezés esetén sem helyes. Egyrészt a füst rendkívül környezetszennyező, másrészt az összehúzott avarban bevackolva sünök is megbújhatnak, így pedig a kis lényeket fájdalmas tűzhalálra kárhoztatjuk.
Az avar kincs, legalábbis a növényeknek biztosan az. Rengeteg benne a tápanyag, így akár össze sem kell szednünk, hagyjuk a füvön, jót tesz neki – persze érdemes előtte fűnyíróval átmenni rajta, így az apróbb részek felhasználása könnyebb. Összegyűjtve takarhatjuk vele az érzékeny növényeket, de mehet a sövény alá is, ott is remekül hasznosul. Elővigyázatosság mellett még a diófa levelei is hasznosak lehetnek, hiszen a csírázást gátló anyag 2-3 hónap alatt lebomlik bennük, onnantól pedig vígan használhatjuk a kertben a tápanyagdús mulcsot.
Nyitókép: Shutterstock