A Húsvét-sziget a legtöbbet emlegetett példa arra vonatkozóan, hogy mit tesz az ember a környezetével, hogyan zsigereli ki azt a végletekig, saját pusztulásáig. Az európai felfedezők csak egy nagyjából 3000 fős kolóniát találtak itt, mikor rábukkantak a szigetre, a tudósok pedig úgy gondolták, ökológiai katasztrófát idéztek elő a szigetlakók, amit csak ez a kevés ember élt túl.
A mostani adatok azonban nem egészen ezt az elképzelést támasztják alá. Azzal már eddig is tisztában voltak a tudósok, hogy úgynevezett kőkertekben édesburgonyát termesztve tartották fenn magukat a Húsvét-sziget polinéz őslakói. A kegyetlen körülmények ellenére sokasodtak, szaporodtak, kivágták lassan a sziget összes fáját, majd saját csapdájukba esve majdnem teljesen kipusztultak – ezt csak a felfedezők 1722-es érkezése akadályozta meg.
A probléma az, hogy ez a folyamat azt mutatja, az ember képtelen megőrizni a környezetét, azzal harmóniában élni, holott ez nem igaz. A Columbia Egyetem tudósai műholdképek alapján állítják, rosszak voltak a becslések. Ennek oka, hogy a természetes kőhalmokat is kerteknek vélték, de a modern technológia ezt már képes kiküszöbölni. Vagyis képesek voltak az együttélésre a természettel az őslakók.
Nem volt könnyű dolguk, hiszen a körülmények kegyetlenek voltak, de az itt élő, nagyjából 3000 fős kolónia stabilan kitartott, fenntartható módon volt képes együtt élni a természettel. Az érkező felfedezők pedig nem egy kipusztuló civilizációt találtak, hanem egy fenntartható kolóniát.
Nyitókép: Shutterstock