Képzeld el, hogy miközben éppen nyugodtan alszol, a fejed fölött pár száz kilométerrel egy hatalmas sebességgel száguldó kődarab repül el, amely a világűrből érkezik. Pontosan ez történt október 1-jén hajnalban, amikor a frissen felfedezett 2025 TF jelű aszteroida a Föld történetének egyik legközelebbi „látogatását” produkálta.
Az aszteroida mindössze 420 kilométerre kerülte el bolygónkat – olyan közelségben, amit szinte nehéz felfogni.
Október 1-jén hajnalban olyan égi jelenség történt, ami szinte hihetetlen: egy frissen felfedezett aszteroida, a 2025 TF mindössze 420 kilométerre száguldott el a Föld felszíne felett, méghozzá az Antarktisz térségében. Ez a távolság kevesebb, mint amennyire a Nemzetközi Űrállomás kering, így nem túlzás azt mondani, hogy a kozmikus kődarab szinte súrolta bolygónkat. A tudósok szerint ez volt a második legközelebbi ismert áthaladás a mérések történetében – csak egy 2020-as eset előzte meg.
Az apró, legfeljebb 2-3 méter átmérőjű objektum száguldási sebessége lenyűgöző volt: óránként több mint 75 ezer kilométerrel haladt, vagyis egy pillanat alatt képes lett volna megkerülni a Földet. Bár mérete miatt közvetlen veszélyt nem jelentett ránk, a tény, hogy ilyen későn – gyakorlatilag csak az áthaladás után pár órával – fedezték fel, újra ráirányította a figyelmet az égbolt folyamatos megfigyelésének fontosságára.
A világűrben keringő aszteroidák többsége jóval messzebb halad el mellettünk, gyakran a Hold távolságán túl. Az úgynevezett közeli földközeli objektumok azonban időről időre nagyon közel kerülnek bolygónkhoz. A 2025 TF esetében a szakemberek különösen izgatottak, mert az objektum a Nap körül egy elnyúlt pályán mozog, és két évente visszatér a belső naprendszer térségébe. Ez azt jelenti, hogy a jövőben is lehet esély hasonlóan szoros áthaladásokra. Sőt, talán arra is, hogy esetleg még közelebb kerül....
A mostani esemény azonban szerencsére inkább tudományos szempontból jelentős, mint veszélyes. Az ilyen helyzetek ugyanis lehetővé teszik, hogy a kutatók sokkal pontosabban vizsgálják az égitestek mozgását, anyagát és pályáját. Ráadásul ilyenkor jobban belegondolunk, hogy egyáltalán nem vagyunk egyedül az Univerzumban. Sőt... Mi valószínűleg csak egy apró kis porszemcse vagyunk a gépezetben, amely olyannyira nagy, hogy szinte felfoghatatlan. Ezt egyébként egy videó szuperül meg is mutatja.
Nyitókép: Petr Bonek / Shutterstock
Forrás: watchers