Amit most találtak az univerzumban, az mindent felforgathat: 3D-s térkép mutatja meg
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Köpönyeg.huBreaking! Valami nagyon furcsa derült ki az univerzumról — és ha beigazolódik, az nem egyszerűen egy újabb csillagászati érdekesség lesz, hanem az egyik legnagyobb tudományos fordulat Einstein óta.
A kutatók elkészítették minden idők legnagyobb, legrészletesebb háromdimenziós univerzumtérképét, és amit ezen látnak, az finoman szólva sem illik bele abba, amit eddig a világegyetem működéséről hittünk. Ez a térkép több mint 47 millió galaxist mutat meg. Nem fotóként, hanem térben. Olyan, mintha az ember végre nem csak egy lapos csillagtérképet nézne, hanem beléphetne az univerzum szerkezetébe. És épp ez az, ami most komoly fejfájást okoz a fizikusoknak.
Mit tudtunk meg az univerzumról?
- elkészült minden idők legnagyobb 3D univerzumtérképe
- a térkép több mint 47 millió galaxist és kvazárt tartalmaz
- a kutatók az univerzum szerkezetét minden eddiginél pontosabban látják
- a mérések szerint a sötét energia viselkedése nem biztos, hogy állandó
- ez alapjaiban kérdőjelezheti meg a mai kozmológiai modelleket
- ha az eredmények beigazolódnak, a fizikusoknak újra kell írniuk az univerzum működéséről alkotott képet
Olyan térképet készítettek az univerzumról, amilyen még soha nem létezett
Az Arizona hegyein működő DESI nevű műszer az elmúlt öt évben gyakorlatilag megállás nélkül "szkennelte" az univerzumot. Nem egyszerűen fotókat készített az égről, hanem megmérte, milyen messze vannak a galaxisok, merre mozognak, és hogyan rendeződnek el a kozmoszban. Ez óriási különbség. Eddig leginkább kétdimenziós képeink voltak az univerzumról: láttuk, hol vannak a galaxisok az égen, de azt már sokkal nehezebb volt pontosan megmondani, milyen mélyen helyezkednek el a térben. A DESI ezt oldotta meg.
A végeredmény minden eddiginél brutálisabb: több mint 47 millió galaxis és kvazár helyzete került fel egyetlen gigantikus 3D térképre. Ez akkora ugrás, mintha eddig egy falitérképről próbáltuk volna megérteni a Földet, most pedig hirtelen a teljes bolygót látnánk műholdról, valós időben.
És itt kezd igazán izgalmassá válni a történet.
A legnagyobb meglepetést nem maga a térkép okozta, hanem az, amit ki lehet olvasni belőle. A tudósok már régóta tudják, hogy az univerzum tágul. Ezt még Edwin Hubble mutatta ki közel száz éve. Aztán jött a még furcsább felismerés: nemcsak tágul, hanem egyre gyorsabban tágul. Vagyis a galaxisok nemcsak távolodnak egymástól, hanem valami folyamatosan gyorsítja is őket. Erre találták ki a „sötét energia” fogalmát. Ez az a rejtélyes valami, amiről úgy gondoljuk, hogy az univerzum nagyjából 70 százalékát teszi ki, mégsem tudjuk, micsoda. Eddig az volt a vezető elképzelés, hogy ez az erő állandó. Csendben, egyenletesen működik, és ugyanúgy viselkedik most is, mint milliárd évekkel ezelőtt.
A DESI mérései viszont azt sugallják, hogy ez nem igaz. És ha ez tényleg így van, akkor az egész jelenlegi kozmológiai modell recsegni-ropogni kezd.
A sötét energia mégsem állandó?
Ez a felfedezés azért ennyire súlyos, mert a modern kozmológia egyik legfontosabb alapköve éppen az volt, hogy a sötét energia állandó. Erre épül gyakorlatilag minden: hogyan született az univerzum, hogyan fejlődött, és hogyan fog véget érni. A DESI adatai alapján viszont úgy tűnik, a sötét energia nem ugyanúgy viselkedett mindig. Mintha az ereje idővel változna. Mintha az univerzum tágulását hajtó motor nem ugyanazzal a teljesítménnyel működne. Ha a sötét energia valóban változik, akkor lehet, hogy az univerzum jövőjét is teljesen rosszul számoltuk eddig. Más lehet a végkimenetel, más lehet a sorsa, és az is lehet, hogy az eddigi fizikai modellünk egyszerűen hiányos.
Hogyan figyelte az eget a DESI?
A DESI egyik leglenyűgözőbb része maga a technológia. A műszer 5000 apró robotikus optikai érzékelőt használ egyszerre. Ezek úgy működnek, mint 5000 apró, külön mozgó szem, amelyek egyszerre több ezer galaxist figyelnek. Miközben egy hagyományos távcső egyetlen területet néz, a DESI 20 percenként újabb 5000 objektum fényét elemzi. Egyetlen tiszta éjszakán több mint 100 ezer galaxist tud feldolgozni. A rendszer nemcsak azt figyeli, hol van egy galaxis, hanem azt is, milyen gyorsan mozog, milyen összetételű, és hogyan illeszkedik az univerzum hatalmas kozmikus hálójába.
Ez a kozmikus "pókháló" az egyik leglátványosabb dolog, amit a térkép megmutatott: a galaxisok nem véletlenszerűen szóródnak szét, hanem hatalmas szálakba, csomópontokba és üres terekbe rendeződnek. Az univerzum sokkal inkább hasonlít egy gigantikus ideghálózatra, mint véletlenszerű csillaghalmazra.
A térkép elkészült, de a munka java csak most kezdődik. A kutatók most évekig fogják elemezni ezt az elképesztő mennyiségű adatot, és a legfontosabb eredmények várhatóan 2027-ben érkeznek. A nagy kérdés az lesz: tényleg változik a sötét energia, vagy csak valami mérési anomáliát látunk?
Nyitókép: sripfoto / Shutterstock
Forrás: zmescience
