Madaraknál is létezik tájszólás, és nem is gondolnád, hogy mitől függ
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Köpönyeg.huAz égi vándorok éneke sokkal összetettebb, mint azt korábban gondolták, ráadásul az emberi civilizáció is komoly hatást gyakorol rá. Egy új kutatás egészen megdöbbentő részletekre derített fényt a madarakkal kapcsolatban.
A madarak csicsergése első hallásra talán egyszerű háttérzajnak tűnhet, a tudósok szerint azonban rendkívül összetett kommunikációról van szó.
A madaraknál is van tájszólás
A legfrissebb kutatások arra jutottak, hogy sok madárfajnak saját helyi „dialektusa” alakult ki, vagyis ugyanaz a faj másképp énekel különböző régiókban – hasonlóan ahhoz, ahogy az emberek beszéde is eltérhet városonként vagy országonként. A fiatal madarak ugyanis az idősebbektől tanulják el a dalaikat, és ezek az énekek generációról generációra apró változásokon mennek keresztül. Egyes verébféléknél már több különböző helyi „akcentust” is megfigyeltek a kutatók.
A modern városi környezet azonban jelentősen átalakítja ezt a természetes kommunikációt. Az autóforgalom, az építkezések és az állandó háttérzaj miatt sok madár kénytelen magasabb hangfekvésben énekelni, mert a mélyebb hangokat egyszerűen elnyeli a városi morajlás. Emiatt a városokban élő feketerigók és cinegék például rövidebb, gyorsabb és élesebb hangzású dalokat használnak, mint erdei társaik.
Van még valami, ami bezavar a madárdalba
A mesterséges fény hatása talán még ennél is meglepőbb. Egy több mint 60 millió madárhang-felvételt elemző nemzetközi kutatás szerint a kivilágított városokban élő madarak naponta akár egy órával tovább is énekelhetnek. Reggel korábban kezdik a dalolást, este pedig később hagyják abba. A kutatók úgy vélik, hogy a közvilágítás megzavarja a madarak biológiai óráját. Az utcai lámpák fényét sok faj „hamis hajnalként” érzékeli, ezért már jóval napkelte előtt megszólalnak. Rövid távon ez előnyt jelenthet számukra, hiszen több idő jut párkeresésre vagy táplálkozásra, hosszabb távon viszont stresszt, alváshiányt és egészségügyi problémákat okozhat.
Különösen érdekes eredményeket hozott a koronavírus-járvány időszaka is. A lezárások alatt a forgalom jelentősen visszaesett, és San Franciscóban a kutatók megfigyelték, hogy a koronás verébsármányok halkabban, összetettebben kezdtek énekelni. A dalaik sokkal inkább hasonlítottak az 1970-es években rögzített madárénekekhez, ami arra utal, hogy a városi zaj korábban alapjaiban formálta át a kommunikációjukat.
A tudósok szerint a tartós zajszennyezés akár evolúciós változásokat is elindíthat. Ha egy városi populáció éneke annyira eltérővé válik, hogy a vidéki társaikkal már nehezebben értik meg egymást, az hosszabb távon új alcsoportok kialakulásához vezethet.
A kutatások legfontosabb üzenete tehát az, hogy az emberi civilizáció nemcsak fizikailag alakítja át a természetet, hanem az állatok viselkedését és kommunikációját is. A városok zajai és fényei szó szerint új „nyelvre” kényszeríthetik a madarakat.
És talán különösen érdekes mindezt éppen a madarak és fák napján végiggondolni, amikor a figyelem minden évben a természet és az élővilág védelmére irányul.
Az új kutatás a következőket tárta fel:
- A madarak helyi „dialektusra” hajlamosak, akárcsak az embereknek.
- A fiatal madarak az idősebbektől tanulják el az éneküket.
- A városi zaj miatt sok faj magasabb hangon és gyorsabban énekel.
- A mesterséges fény megzavarja a madarak biológiai óráját.
- A tartós zajszennyezés hosszabb távon akár evolúciós változásokat is okozhat.
Nyitókép: Shutterstock
Forrás: zmescience
