Drámai felfedezés: hatalmas mennyiségű jég tűnt el az Antarktiszról
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Köpönyeg.huA felmelegedés rengeteg mindent érint. De talán olyan súlyos következményeket nem láttunk még, mint az Antarktiszon, az elmúlt 30 évben.
Az Antarktisz a Föld egyik legfontosabb "jégtárolója", mégis egyre több jel utal arra, hogy a kontinens egyes részei gyors ütemben változnak. Egy friss kutatás szerint az elmúlt három évtizedben akkora területű jég tűnt el a kontinensről, amely több mint nyolcszor akkora, mint Nagy-London területe. A tudósok műholdas mérések segítségével vizsgálták meg, hogyan változott az antarktiszi jég határa az elmúlt 30 évben. Az eredmények rémisztőek.
Mit érdemes tudni az antarktiszi jégről?
- Az elmúlt 30 évben az Antarktisz több mint 12 800 km² jeget veszített, ami nagyjából nyolcszor akkora terület, mint Nagy-London.
- A jég olvadása nem egyenletes: a kontinens 77%-a viszonylag stabil
- A Nyugat-Antarktisz a legérzékenyebb, itt több gleccser több tíz kilométert húzódott vissza.
- Az olvadó jég édesvizet juttat az óceánokba, ami hosszú távon emeli a tengerszintet.
- A tudósok szerint a legnagyobb változás ott történik, ahol a melegebb tengervíz eléri a gleccserek alját.
Mire jutottak a kutatók az Antarktiszon?
A kutatók egy különösen fontos pontot figyeltek: az úgynevezett "alapvonalat" (grounding line). Ez az a határ, ahol a szárazföldön fekvő jégtakaró találkozik az óceánnal. Itt történik az egyik legfontosabb változás: ha a jég visszahúzódik, akkor a szárazföldön rögzített jég a tengerbe kerülhet, ahol gyorsabban olvad vagy törik le. Egyszerűen fogalmazva: ha ez a határ visszahúzódik, az azt jelenti, hogy a jég veszít a területéből, ha viszont stabil marad, akkor a jégtakaró viszonylag egyensúlyban van. A műholdas adatok segítségével a kutatók három évtizeden keresztül követték ezt a változást az egész kontinensen, ami korábban még soha nem történt meg ilyen részletességgel.
A vizsgálat egyik meglepő eredménye az volt, hogy az Antarktisz nagy része egyelőre viszonylag stabil.
A kutatás szerint:
- a partvonal 77 százalékánál 1996 óta nem történt jelentős változás,
- a jégvesztés erősen néhány régióra koncentrálódik.
Ez azért fontos, mert sokan úgy képzelik, hogy az egész kontinens egyszerre és egyformán olvad. A valóság ennél bonyolultabb: a jégvesztés inkább olyan, mint egy lufi, ami csak néhány helyen lyukad ki, de ott nagyon mélyen. A legnagyobb változásokat főként Nyugat-Antarktiszon figyelték meg. Különösen az Amundsen-tenger térsége és a Getz-régió mutat drámai visszahúzódást. Itt egyes gleccserek 10-40 kilométerrel is hátrébb húzódtak az elmúlt évtizedekben.
Néhány kiemelt példa:
- a Pine Island-gleccser több mint 33 kilométert húzódott vissza,
- a Smith-gleccser körülbelül 42 kilométerrel került hátrébb,
- a hírhedt Thwaites-gleccser – amelyet sokan „végítélet gleccsernek” neveznek – 26 kilométert hátrált.
Összesen mintegy 12 800 négyzetkilométernyi jég tűnt el a kontinensről, ami átlagosan évente körülbelül 440 négyzetkilométer veszteséget jelent.
Miért történik ez, és miért hatalmas probléma?
A kutatók szerint az egyik legfontosabb ok a melegedő óceánvíz. A szél bizonyos területeken melegebb tengervizet tol a gleccserek alá. Ez a víz alulról kezdi el olvasztani a jeget, ami meggyengíti a jégtakarót. Amikor a jég elveszíti az alátámasztását, könnyebben törik le vagy csúszik a tengerbe. Ez azért kritikus folyamat, mert az így felszabaduló jég hozzájárul a tengerszint emelkedéséhez.
Amikor a szárazföldi jég olvad, az plusz vizet juttat az óceánokba. Ez a folyamat világszerte emeli a tengerek szintjét. A kutatások szerint például az Antarktiszi-félsziget jégvesztése 2100-ig akár 22 milliméterrel is emelheti a tengerszintet, hosszabb távon, 2300-ig akár 17 centiméterrel is hozzájárulhat az emelkedéshez, ami nagyon sok. Ha pedig a Thwaites-gleccser egyszer összeomlana, az önmagában akár 65 centiméteres globális tengerszint-emelkedést is okozhatna. Ez világszerte hatással lenne a part menti városokra – többek között olyan helyekre, mint London, Sanghaj vagy Miami.
Nem csak a melegedő óceán a baj?
A kutatás egy érdekes rejtélyt is feltárt. Az Antarktiszi-félsziget északkeleti részén szintén jelentős jégvesztést figyeltek meg, de ott nem találtak egyértelmű bizonyítékot arra, hogy meleg tengervíz okozná a visszahúzódást. Ez azt jelenti, hogy más tényezők is szerepet játszhatnak, például az óceáni áramlatok változása, a jégtáblák korábbi összeomlása, vagy a légköri viszonyok módosulása A kutatók szerint ezek pontos okát még vizsgálni kell.
A tudósok hangsúlyozzák, hogy bár a jégvesztés aggasztó, egyelőre nem az egész kontinens reagál egyszerre a felmelegedésre. Ez bizonyos értelemben szerencsés helyzet: ha az Antarktisz minden része egyszerre kezdene gyorsan olvadni, a tengerszint emelkedése sokkal gyorsabb lenne. Ugyanakkor a kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a jelenlegi változások akár egy nagyobb átalakulás kezdetei is lehetnek.
Nyitókép: Oleksandr Matsibura / Shutterstock
Forrás: DailyMail
