A tudósok vészjelzést adnak, mivel több éghajlati rendszer is kritikus fordulóponthoz közeledik
A klímaváltozás elképesztően felgyorsult, és ez több területen is látszik. Most például kiemelkedik, hogy az éghajlati változások mennyire felgyorsultak, és milyen elképesztő károkat okoznak.
Egy nemzetközi kutatócsoport új kutatása szerint, a Földet alkotó több fontos éghajlati rendszer is sokkal közelebb lehet ahhoz a ponthoz, ahol már nem lehet visszafordítani a változásokat, mint korábban gondolták. Ezeket a határhelyzeteket tipping pontoknak nevezik. Ha egy ilyen pontot átlépünk, akkor az adott rendszer önmagát erősítő folyamatok miatt rosszabb állapotba kerül, és onnan nagyon nehéz, sőt néha lehetetlen visszajutni a korábbihoz.
Az éghajlat jövője nem túl bíztató
- Újabb, sokkoló eredményekkel álltak elő a kutatócsoportok.
- Sajnos úgy tűnik, több kritikus határértéket is elértünk, amelyeknek visszafordíthatalan a következménye.
- Az sem segít, hogy minden rendszer hatással van egymásra.
- Veszélyben a Föld hatalmas jégtakarói, a Borealis erdők, és az Amazonas esőerdői is.
Több helyen is romboló hatással jár az éghajlat változása
A kutatók összesen tizenhat olyan elemet vagy rendszert vizsgáltak, amelyek ilyen kritikus pontokat jelenthetnek. Ide tartoznak többek között a nagy jégtakarók, mint az antarktiszi és a grönlandi jég, a hegyvidéki gleccserek, a tengeri jég, az örökfagyott talaj, a Borealis erdők, az Amazonas esőerdő, valamint az óceánok hatalmas áramlási rendszerei.
A jelentés szerint az elmúlt években az átlagos globális hőmérséklet megemelkedett, és egy ideje már meghaladja a 1,5 Celsius-fokos emelkedést az ipari forradalom előtti időkhöz képest. Ez a szint volt az a cél, aminek a túllépését évtizedekkel ezelőtt kerültük volna. Most viszont olyan eseményeket tapasztalunk, mint erdőtüzek, áradások és más szélsőséges időjárási jelenségek, amelyek szorosan kapcsolódnak a melegedéshez.
A problémát az jelenti, hogy az éghajlat nem csak egyszerűen melegebb lesz, hanem a melegedés önmagát is erősítheti. Például a sarki jég olvadása azt jelenti, hogy a Föld felszíne kevesebb napfényt ver vissza az űrbe, így még gyorsabban melegszik. Az örökfagyott talaj olvadása során nagy mennyiségű szén-dioxid és metán kerül a légkörbe, ami tovább gyorsítja a felmelegedést. Ezek az önmagukat erősítő folyamatok nagyobb kockázatot jelentenek, mint egyszerűen az üvegházhatású gázok mennyisége.
Minden mindenre hatással van
A kutatás vezetői hangsúlyozzák, hogy a jelenlegi adatok arra utalnak, hogy egyes tipping pontokhoz már nagyon közel vagyunk, sőt bizonyos esetekben akár már meg is történhetett a túlcsúszás. Ilyenek lehetnek például a grönlandi és a nyugat-antarktiszi jégtakarók, a boreális permafroszt, a hegyvidéki gleccserek, és az Amazonas esőerdő. Ha ezek a rendszerek szétesnek vagy átalakulnak, az nemcsak közvetlenül veszélyes, hanem más rendszerekre is hatással van, mert minden klímarendszer össze van kapcsolódva egymással.
Az egyik különösen veszélyes példát az óceánok egyik nagy áramlási rendszere jelenti, amely szerepet játszik abban, hogy milyen meleg van Európában és a Föld több pontján is. Ha ez az áramlás gyengül, az más rendszerekre is kihathat, és tovább növelheti a klímaváltozás mértékét.
Nyitókép: Shutterstock/Mozgova
