A gazdagok már most elhasználták egész évre a szén-dioxid kibocsátási keretüket
A klímaváltozás következményei nem mindenkit érintenek ugyanúgy, ahogyan annak erősödéséhez sem járul mindenki egyenlően hozzá. A szén-dioxid kibocsátás például a gazdagok részéről rendkívül jelentős.
Amikor a klímaváltozásról beszélünk, gyakran úgy tűnik, mintha minden ember nagyjából egyformán felelős lenne a problémáért. Egy új elemzés azonban világosan megmutatja, hogy ez egyáltalán nincs így. A világ leggazdagabb egy százaléka olyan mértékben járul hozzá a szén-dioxid-kibocsátáshoz, hogy már az év első néhány napjában elhasználja azt a kibocsátási keretet, amely elméletileg egy teljes évre lenne elegendő számukra. Magyarán: mire a legtöbb ember még visszatér a munkába január elején, a leggazdagabbak klímaszempontból már túllépték a határt.
A szén-dioxid keretünk ugyanannyi
- Egy igazságos rendszerben mindenki ugyanannyi szén-dioxidot használhatna fel
- Ebben az esetben rosszul járnának a gazdag emberek
- Ők ugyanis idő előtt elhasználják a nekik szánt keretet
- Az életmódjuk miatt ők egyáltalán nem figyelnek a környezetükre sok esetben
A gazdagoknak nem tart sokáig a szén-dioxid keret
Ez a kibocsátási keret egy tudományos számítás. A klímakutatók kiszámolják, hogy mennyi szén-dioxidot engedhet meg magának az emberiség összesen, ha el akarja kerülni a legrosszabb következményeket, például a szélsőséges hőhullámokat, az aszályokat vagy a tengerszint gyors emelkedését. Ha ezt az összmennyiséget igazságosan elosztanánk az emberek között, akkor mindenkinek nagyjából ugyanannyi jutna. A valóságban azonban a leggazdagabbak sokszorosan túllépik ezt a részt, míg emberek százmilliói még a töredékét sem használják fel.
A magas kibocsátás oka elsősorban az életmódban keresendő. A leggazdagabbak sokkal többet repülnek, gyakran magángépekkel, amelyek egyetlen út során is annyi szén-dioxidot bocsátanak ki, mint egy átlagember hosszú idő alatt. Nagy méretű, energiaigényes ingatlanokban élnek, több autót tartanak fenn, és rengeteg olyan terméket fogyasztanak, amelyek előállítása és szállítása komoly környezeti terheléssel jár. Ezek a szokások önmagukban is hatalmas kibocsátást jelentenek, de ehhez még hozzájárul az is, hogy sok gazdag ember olyan iparágakba fektet be, amelyek szintén erősen szennyezők, például a fosszilis energia vagy a nagyipari termelés területén.
Nem egyenlő a következmény sem
A jelentés egyik legfontosabb tanulsága, hogy miközben a leggazdagabbak rendkívül sokat szennyeznek, a klímaváltozás következményeit leginkább nem ők szenvedik el. A szélsőséges időjárás, az élelmiszerhiány, a vízhiány vagy az áradások sokkal inkább a szegényebb országokat és közösségeket sújtják, amelyek eleve kevesebb erőforrással rendelkeznek az alkalmazkodáshoz. Így alakul ki egyfajta igazságtalanság: azok fizetik meg a klímaválság árát, akik a legkevésbé járultak hozzá annak kialakulásához.
A szakértők szerint ez a helyzet nemcsak erkölcsi, hanem gyakorlati problémát is jelent. Ha a leggazdagabb rétegek nem vesznek részt érdemben a kibocsátás csökkentésében, akkor a globális klímacélok egyszerűen elérhetetlenné válnak. Nem elég, ha az átlagemberektől várjuk el a spórolást, a kevesebb utazást vagy a drágább, környezetbarátabb megoldások választását, miközben a legnagyobb kibocsátók életmódja változatlan marad.
Nyitókép:EB Adventure Photography / Shutterstock
