"Már az évszakokat sem tudjuk előre megmondani" – Indonézia az egyik legnagyobb elszenvedője a klímaváltozásnak
A klímaváltozás egyre szélsőségesebb időjárást hoz, amit a bolygónkon mindenki érez. Azonban van, ahol sokkal látványosabbak a hatások, mint máshol. Ez pedig Indonézia.
Indonézia az egyik legsebezhetőbb ország, ha a klímaváltozásról van szó. Amellett, hogy az egyik legnagyobb elszenvedői a klímaváltozás hatásainak, hatodik helyen állnak a legnagyobb kibocsátók listáján. De mi lesz velük?
- Indonézia szenved a klímaváltozástól
- Indonézia szén-dioxid-kibocsátása hatalmas
- egyre szélsőségesebb az időjárás
- új vállalások a klímatervben
A szokatlan időjárás miatt szenved Indonézia
A közelmúlt eseményei újra megmutatták Indonézia törékenységét: Bali a száraz évszak közepén szenvedte el az elmúlt évtized legdurvább áradását. A szokatlan időjárás már a mindennapok részévé vált, és jelzi, hogy a korábbi monszunritmus felborult :
Már azt sem tudjuk, mikor jön az eső, mikor múlik el
- ahogy egy helyi környezetvédő megfogalmazta.
A városokat egyre gyakoribb és halálosabb hőhullámok sújtják, a partvidékek szenvednek a tengerszint emelkedésétől és a talajsüllyedéstől, máshol pedig vízhiány van és időszakos árvizek. A mezőgazdaság szenved, hiszen az évszakváltások már kiszámíthatatlanok, ami alapjaiban veszélyezteti a termésbiztonságot. És ne felejtsük el, hogy rengeteg ember, az őslakosok sokan távoli erdőterületeken élnek, ahol alig érhetőek el az egészségügyi ellátások, és a biztosítási rendszerek is.
Ezt egy dolog okozta: a gazdasági fellendülés. Ami egyik oldalról szuper, azonban másik oldalról borzalmas. Indonézia energiarendszere még ma is nagyrészt fosszilis energiahordozókra épül. Az áramtermelés 70%-át a szén adja, és ez az ország a világ legnagyobb szénexportőre. Emellett a legnagyobb baj az, hogy a megújuló energiaforrások térnyerése borzasztóan elenyésző. A szén mellett viszont a földhasználat is hatalmas terhelés. Indonézia rendelkezik a világ trópusi esőerdeinek mintegy tizedével és a legnagyobb kiterjedésű tőzeglápjaival. Ezek hatalmas szénraktárak, amelyek égésekor elképzelhetetlen mennyiségű szén-dioxid jut be a levegőbe. Az utóbbi időben (meg kell hagyni, hogy) csökkent az erdőirtás mértéke, viszont a másik oldalon ott van az olajpálma-termelés, új, nagyszabású élelmiszerprogramok, na meg a mezőgazdasági terjeszkedés is, ami hatalmas veszélyt jelent az erdőkre.
Mi a megoldás? Mit tervez az ország?
Indonézia új klímatervében 2030-ra 31,89%-os kibocsátáscsökkentést vállal önerőből, és több mint 43%-ot, ha a nemzetközi közösség támogatja. Ez szép és jó, de ehhez óriási befektetésekre lenne szükség, mintegy 470 milliárd dollárra. A tervek között a következők szerepelnek:
- tőzeglápok helyreállítása,
- több millió hektárnyi degradált erdő rehabilitációja,
- illetve a megújulók részarányának növelésére.
Ehhez azonban nem elég nagy az elköteleződés sokak szerint az ország irányából, illetve a nemzetközi támogatás sem halad zökkenőmentesen. És nincs egyetértés. Indonézia szerint ugyanis a sokkal többet szennyező iparosodott országokban kellene nagyobb terhet vállalniuk, és pénzügyi támogatást nyújtaniuk. Ebben van valami, hiszen a zöld átállás óriási költség, különösen egy olyan fejlődő ország esetében, ahol még mindig több tízmillió ember él szegénységben.
Azonban valamerre lépni kell, mert így a helyzet csak romlik és romlik. De vajon mi lesz a megoldás? Vajon tudják tartani az ígéreteket?
Nyitókép: Paramarta Bari / Shutterstock
Forrás: The Guardian
