Ez az olasz sziget betiltotta a méhészetet – az ok, amiért tették, mindent átír

Egy apró toszkán sziget, Giannutri kutatásai rámutattak arra, hogy a háziméhek tömeges telepítése nemcsak hogy nem mindig segít, de kifejezetten árthat is a természetnek. A tudósok merész kísérletének eredményei megrengették a „méhek a világ megmentői” mítoszt: kiderült, hogy a háziméh komoly versenytársa és sokszor gyilkosa lehet vadon élő rovarrokonainak. Ezért betiltották a méhészetet.

Egy sziget, amely nemet mondott a méhészetre

Egy apró olasz sziget, Giannutri, a közelmúltban radikális döntést hozott: betiltották a méhészetet. Első hallásra meghökkentő lépés, hiszen a méhekhez szinte mindig a természetvédelem és a fenntarthatóság képzete társul. Ám a tudományos kísérlet, amelyet a szigeten végeztek, döbbenetes eredményekkel szolgált: a háziméhek tömeges jelenléte veszélyeztette az őshonos vadméhek populációit, és ezzel együtt a teljes ökoszisztémát. A történet sokkal mélyebb tanulságot hordoz: a biodiverzitás nem luxus, hanem életfeltétel. És néha az ember által jó szándékkal behozott megoldások többet árthatnak, mint amennyit használnak. 

A háziméh, amelyet világszerte elterjedten használnak méhészetekben, fantasztikusan alkalmazkodó és szorgalmas faj. Éppen ezért vált az egyik legfontosabb mezőgazdasági beporzóvá. A gond akkor kezdődik, amikor nagy számban telepítik be olyan területekre, ahol már eddig is működött egy érzékeny, jól bejáratott ökológiai rendszer. A Giannutrin végzett vizsgálatokból kiderült: a háziméhek gyakorlatilag lesöpörték a virágokról a pollent, mielőtt a vadméhek és más rovarok sorra kerülhettek volna. Ennek következtében a vad beporzók állománya néhány év alatt drámai, akár 80%-os visszaesést szenvedett el. Ez világosan mutatja, hogy nem minden beporzó egyenlő – és nem mindig a háziméh a természet hőse.

A biodiverzitás az igazi biztosíték

A biodiverzitás, vagyis az élővilág sokfélesége nem pusztán „színesítés” a természet palettáján, hanem maga az életbiztosításunk. Ha túlzottan egyetlen fajra támaszkodunk – legyen az a háziméh vagy bármi más –, kiszolgáltatottá válunk. Gondoljunk csak bele: ha a vadméhek eltűnnek, velük együtt rengeteg növényfaj kerül veszélybe, amelyeket a háziméh nem képes ugyanolyan hatékonysággal beporozni. A láncreakció pedig messzire gyűrűzik: a gyengülő növényvilág kevesebb táplálékot ad más állatoknak, és végső soron az ember is szembesül azzal, hogy kevesebb és rosszabb minőségű élelmiszer kerül az asztalra. A biodiverzitás tehát nem idealista álom, hanem a mindennapi megélhetésünk záloga.

Giannutri példája azt mutatja: a természet védelme nem feltétlenül abban rejlik, hogy még több háziméhet telepítünk. Sokkal inkább abban, hogy teret adunk az őshonos fajoknak, megőrizzük az élőhelyeket, és nem avatkozunk bele túlzottan egyensúlyban lévő rendszerekbe. Ez persze nem jelenti azt, hogy a méhészet rossz, de azt igen, hogy a helyén kell kezelni. Az ipari méhészetnek megvan a szerepe a mezőgazdaságban, ám a természetvédelmet nem helyettesíti. A valódi kulcs a sokféleség megőrzése – mert hosszú távon csak így maradhat egészséges és működőképes a bolygó, amelyen mindannyian osztozunk.

Nyitókép:Shutterstock/Matchou

Forrás: theguardian