Az Uránusz holdja, az Ariel hatalmas óceánt rejthet
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Köpönyeg.huA Világűr egy hatalmas, titokzatos hely. Nem véletlen, hogy a mai napig próbáljuk megérteni és feltérképezni. Most egy izgalmas hír érkezett az egyik lakójáról: az Uránusz holdja, az Ariel valaha egy hatalmas óceánvilág lehetett.
Az Ariel az Uránusz körül kering, és első ránézésre nem tűnik érdekesnek... Azonban most ez megváltozott.
Egy felfedezés Arielről, amely mindent átírhat
Ariel pici, unalmas bolygónak tűnik: alig harmada a mi Holdunknak, jég borítja, semmivel sem különb, mint bármelyik fagyott égitest. Azonban 1986-ban, amikor a Voyager-2 szonda átrepült, kiderült róla valami: felszíne abszolút nem annyira "halott", mint hittük, és olyan, mintha valami nemrégiben dolgozott volna a belsejében.
Az új modellek pedig azt is tudják, mi: egy kifejezetten nagy, 170 kilométer vastag folyékony víztömeg (ez a hold teljes térfogatának több mint a felét kitenné). Ezt a feltételezést pedig a felszínen lévő repedezések okozzák, ezeket tanulmányozzák a kutatók. A jégkérget az Uránusz, és a szomszédos holdak gravitációs "hintáztatása" gyötörte, az árapályerő. Ha a kéreg vékony, alatta pedig folyadék található, akkor a jég könnyebben törik. És ez pont jól beleillik a felszínen található repedések forgatókönyvébe. Ehhez az elmélethez az is hozzátesz, hogy ammóniát és szén-dioxidot is találtak a felszínén, ezek pedig csak akkor maradnak a felszínen, ha a mélyből jön valamilyen utánpótlás. Ez már felvet kérdéseket, igaz-e?
Akkor most még mindig van víz a felszín alatt?
A válasz nem lesz egyértelmű, hiszen ezt még senki sem tudja biztosan. Mivel Ariel picike, és gyorsan hűl, ezért lehetséges, hogy a víz nagy része már megfagyott. De igazándiból a lényeg nem is az, hogy most mi van a felszín alatt. Inkább az, hogy mit sugall ez a megállapítás: ha egy ilyen aprócska holdban is létrejöhetett és jó hosszú ideig fent is maradhatott egy ekkora óceán, akkor lehet, hogy az óceánvilágok nem kivételek, sokkal inkább gyakoriak a Naprendszerünkben.
Biztosan azonban semmit sem tudunk állítani, hiszen csupán a Voyager rövidke felvételei állnak a kutatók rendelkezésére, és a hold kétharmada sosem lett lefotózva. Ehhez egy misszióra lenne szükség, ahol sokkal pontosabb méréseket lehetne végezni. Például arról, hogy milyen vastag ma a kérge, van-e még egyáltalán folyadék a mélyben. Egészen addig csak találgatni lehet, hogy mi történik odalent.
Caleb Strom, a kutatás vezetője azt tervezi, hogy kiterjeszti a megfigyelést az Uránusz többi holdjára is, mint például a Mirandára, Umbrielre és Oberonra, hátha találnak hasonlót ezeken is, amely újabb kérdésekre adhat választ.
Nyitókép:
Forrás:
