A Napnál is melegebb belül? Meglepő dolog derült ki az Uránuszról

Távoli, hideg, dőlten forog, és az eddigi egyetlen űreszköz, amely valaha közelről megvizsgálta, a Voyager–2 volt, még 1986-ban. Az akkor visszaküldött adatok alapján az Uránusz szinte semmilyen belső hőt nem sugárzott ki – ellentétben a többi gázóriással, mint a Jupiter, a Szaturnusz vagy a Neptunusz. Ez teljesen szokatlan volt, és a tudományos közösség azóta sem igazán tudott mit kezdeni vele. Most viszont fordult a kocka. Egy friss, nagy horderejű tanulmány szerint az Uránusz mégsem olyan „halott” bolygó, mint eddig hittük. A Geophysical Research Letters folyóiratban megjelent kutatás szerint a bolygó több energiát sugároz ki, mint amennyit a Naptól elnyel – ez pedig azt jelenti, hogy a belseje még mindig forró, és folyamatosan veszít a kialakulásakor felgyülemlett hőből.

Az Uránusz, ami 40 éve félreértés áldozata lett

A tudomány sokáig elfogadta, hogy az Uránusz „hőhiányos” – nem sugároz ki jelentős belső energiát, és emiatt is hűvösebb, mint például a Jupiter vagy a Szaturnusz. Ez azért volt furcsa, mert a bolygók kialakulásuk után jellemzően hosszú időn át bocsátanak ki hőt: a bennük maradt energia lassan, de biztosan kisugárzik az űrbe.

De lehet, hogy az Uránuszt egyszerűen rosszkor figyeltük meg. A bolygó ugyanis egészen szokatlan módon, 97,7 fokkal el van döntve, gyakorlatilag oldalára borulva kering a Nap körül. Egy-egy pólusa akár 20 éven keresztül is folyamatos napsütésben fürödhet, majd ugyanennyi ideig teljes sötétségben maradhat. Ez a különleges tengelyferdeség olyan szélsőséges évszakokat okoz, amelyek hatással lehetnek arra is, mennyi hő szabadul fel épp a bolygó felszínéről.

A kutatás vezetője, Xinyue Wang a bolygó teljes uránuszi évére – vagyis 84 földi évre kiterjedő adatokat elemzett, modern műszerekkel és szimulációs modellekkel kiegészítve. A számítások azt mutatták, hogy az Uránusz hőmérlege nem állandó: vannak időszakok, amikor alig bocsát ki hőt, máskor viszont érezhetően „túltermel” – olyannyira, hogy átlagosan 12,5%-kal több energiát sugároz ki, mint amennyit a napsugárzásból nyer.

Ez bár még mindig kevesebb, mint a Jupiter (kb. 100%) vagy a Szaturnusz (kb. 70-80%) belső hőkibocsátása, de így is hatalmas fordulat ahhoz képest, hogy eddig úgy hittük, az Uránusz elképesztően hideg bolygó. 

Itt az idő, hogy végre meglátogassuk – de nem lesz egyszerű

Ez a friss eredmény nem csupán új megvilágításba helyezi az Uránusz klímáját, hanem megerősíti: ideje volna közelebbről is megnéznünk, mi történik ott. A jelenleg érvényben lévő légköri modellek ugyanis eddig sem tudták pontosan megmagyarázni a bolygó különös felhőformációit, a szélrendszereit vagy épp azt, miért mozognak olyan furcsán a légköri sávjai.

Ráadásul szinte semmit sem tudunk a bolygó belső szerkezetéről. Fogalmunk sincs, mi okozza ezt a belső hőkibocsátást – részben azért, mert a bolygót eddig csak egyszer látogattuk meg közelről. Az Uránusz mágneses mezője ráadásul teljesen „elcsúszott”, nem halad át a bolygó középpontján, ami további rejtélyeket vet fel. Holdjai, mint például Miranda vagy Ariel, akár felszín alatti óceánokat is rejthetnek, a gyűrűrendszer pedig nyomokat őrizhet a Naprendszer kialakulásáról.

2022-ben az amerikai tudományos akadémiák egyértelmű javaslatot tettek: az évtized legfontosabb űrkutatási célpontja az Uranusz legyen. Egy orbitális szonda, amely méréseket végez a bolygó légkörében, mágneses terében és holdjainál, áttörést jelenthetne az egész Naprendszer-kutatásban.

De ez nem lesz egyszerű. Egy ilyen „zászlóshajó” küldetés rendkívül költséges, és a NASA jelenleg szűk költségvetéssel dolgozik. A projekt még mindig csak előkészítési fázisban van – azaz még űreszköz sem létezik, csak koncepciók. Ráadásul más célpontok, mint a Mars, a Hold vagy az aszteroidák, komoly versenytársak az erőforrásokért.

Ha minden a tervek szerint haladna, egy űrszonda talán a 2030-as évek végén indulhatna útnak. Ez a friss hőkibocsátási felfedezés viszont újabb lökést adhat a projektnek – és azt üzeni: az Uranusz sokkal több figyelmet érdemel, mint eddig gondoltuk.

Nyitókép: buradaki / Shutterstock

Forrás: ZMEscience