Így írta át az időjárás Európa történelmét – a klíma robbantotta ki a forradalmakat

A Toulouse-i Egyetem és a CNRS kutatói, David Kaniewski vezetésével, évszázadokra visszanyúló adatokat elemeztek: naptevékenységet, vulkánkitöréseket, gabonaárakat és lázadásokat. 1250 és 1860 között 140 európai felkelést vizsgáltak át, és erős összefüggéseket találtak az időjárás és a társadalmi robbanások között.

A francia forradalom és az időjárás

A francia forradalom (1789) a modern történelem egyik legnagyobb hatású eseménye volt: megdöntötte az abszolút monarchiát, új eszméket szült – szabadság, egyenlőség, népszuverenitás – és inspirációt adott nemzeti és antikolonialista mozgalmaknak világszerte.

De mi köze ennek az időjáráshoz? A XVIII. század második felében Európa a Dalton-minimum idejét élte, a Nap aktivitása mélypontra zuhant, és ezzel együtt hosszú, fagyos telek pusztították a termést. Franciaország gazdasága még nagyrészt mezőgazdaságon alapult, így különösen sérülékeny volt. 1775-ben a rossz aratások miatt kenyérlázadások (a Liszt-háború) söpörtek végig az országon. 1783-ban jött az újabb csapás: kitört Izlandon a Laki vulkán. A légkörbe lövellt kén-dioxid sötétre festette Európa egét, a nyár szokatlanul forró lett, jégesők verték tönkre a vetést, a következő telek pedig embert próbálóan hidegek voltak. 1788-ra a gabonatermelés 20%-kal visszaesett. Az utolsó csepp az volt, amikor a tél szinte minden folyót befagyasztott, az élelmiszerhiány éhínséggé vált, és a lakosság milliói nyomorba süllyedtek. Az emberek nem naptárakat néztek vagy vulkánkitöréseket elemeztek – egyszerűen kenyeret akartak. A kétségbeesésből düh lett, a dühből forradalom.

Lázadások Európa-szerte

A francia példa látványos, de nem egyedülálló. A kutatás szerint a kontinens egészét a kis jégkorszak (kb. 1570–1860) hideg és száraz periódusai rázták meg újra és újra.

• Észak-Itália (1590-es évek): több egymást követő rossz év terméskiesést és éhínséget okozott, a parasztlázadások tömegesen törtek ki.
• Oroszország (Dalton-minimum idején): kemény telek, aszályok, egyre több parasztmegmozdulás. Bár ezek nem rengették meg a birodalmat, a társadalmi feszültséget fokozták.
• Anglia: itt is voltak klíma okozta krízisek, de az 1640-es polgárháború és az 1688-as „Dicsőséges Forradalom” után az intézményrendszer jobban tudta kezelni a válságokat, így nem alakult ki francia típusú robbanás.
• 1848-as európai forradalmak: a „népek tavaszaként” ismert mozgalmak mögött is ott álltak az 1845–47-es rossz termések, a burgonyavész és a megugró kenyérárak. 

A kutatók nem azt állítják, hogy a hideg vagy a vulkánkitörés önmagában forradalmat okoz. Sokkal inkább katalizátorról van szó: a klimatikus sokkok felerősítették azokat a gyengeségeket – egyenlőtlenség, rossz intézmények, társadalmi feszültség –, amelyek már eleve jelen voltak. A történelem üzenete egyértelmű: amikor az élelmiszer-ellátás meginog, az elégedetlenség könnyen dühbe csap át. A Bastille ostromlói nem tudományos értekezéseket olvastak – kenyeret akartak.

Ma mi is klímaválságban élünk. Az extrém időjárás egyre gyakoribb, a mezőgazdasági rendszerek pedig nyomás alatt vannak. A helyzet kísértetiesen hasonlít a 18. század végére: környezeti sokkok ütköznek társadalmi egyenlőtlenséggel. A nagy kérdés az: felkészültebbek vagyunk-e, mint a forradalmak korának Európája?

Nyitókép:Morphart Creation / Shutterstock

Forrás:zmescience