Ketyeg az óra: A klímaváltozás sodorja a Földet a hatodik tömeges kihalási eseménybe

Az emberi tevékenység soha nem látott mértékben és módon rombolja bolygónk ökoszisztémáját, mely borús jövőképet fest a Föld jövőjéről. Azonban a geológusok ennél is félelmetesebb kimenetelt jósolnak: öblös léptekkel menetelünk a következő tömeges kihalás felé. Vajon van még idő cselekedni, vagy a klímaváltozás lesöpörheti a ma ismert életet a Föld felszínéről?

A tömeges kihalás fogalma és korábbi példák

Nagyából 50-100 millió évente alakulnak olyan rosszul a földi körülmények, mely meghaladja az élővilág alkalmazkodóképességének határát. Ilyenkor következik be a kihalási esemény, mely nagyszámú faj rövid időn belüli kihalásához vezet.

Eddig öt ilyen esemény ment végbe a Föld története során, az ökológusok előrejelzése szerint pedig jelenleg a hatodik felé robogunk, a szennyezésnek, klímaváltozásnak és a természet tartalékainak kiszipolyozásának „hála”.

Az öt nagy kihalási esemény:

• Ordovícium–szilur kihalási esemény: ~445-44 millió éve
• Késő devon kihalási esemény: ~375–354 millió éve
• Perm–triász kihalási esemény: ~252 millió éve
• Triász–jura kihalási esemény: ~200 millió éve
• Kréta–tercier kihalási esemény: ~66 millió éve

A klímaváltozás hatása az élővilágra

A dioszauruszok kihalását egy nagyjából 10 km átmérőjű aszteroida okozta, mely elültette az emberek fejében azt a gondolatot, hogy az összes tömeges kihalást valamiféle becsapódás okozta. A tudomány jelenlegi állása egészen más történetet mesél el, melyben a szén-dioxid a főgonosz.

A geológusok vizsgálatai szerint a kihalási események túlnyomó részét a CO2-egyensúly felborulása okozta, melyek legtöbbször vulkáni tevékenység hatására alakultak ki.

Erre jó példa a mintegy 252 millió évvel ezelőtt bekövetkezett Perm-triász kihalási esemény, amit a szibériai vulkáni tevékenység okozott. Eleinte csak a felszíni kitörések juttattak szén-dioxiodot a levegőbe, de mintegy 300.000 évvel később nagy mennyiségű magma a szénben, földgázban és mészkőben gazdag rétegeken tört keresztül, mely egy gigantikus erőművé vált.

Ez 30-120 000 gigatonna CO2-t szabadított a légkörbe, amit a környezet már nem bírt el: előbb a tengeri, később a szárazföldi élővilág jelentős része pusztult ki a globális felmelegedés és savasodás hatására. Ezt a folyamatot az erdőtüzek, hurrikánok csak fokozták.

Klímaváltozás: Hol tartunk jelenleg?

Ugyan kisebb volumenben, ám jelenleg is nagyobb sebességgel bocsátunk szén-dioxidot a levegőbe, mint amivel a Föld szabályozó mechanizmusai képesek felvenni a versenyt. Nem csoda, hogy a globális felmelegedés következményeit már most érezzük a bőrünkön: több állatfaj is kihalt a klímaváltozás miatt, az időjárás egyre kiszámíthatatlanabb, a tengerszint emelkedésnek indult, a lista pedig még hosszan sorolható.

Ráadásul az emberiség a természetes élőhelyek pusztításával, nagy mennyiségű hulladékkal, országnyi méretű szemétszigetekkel, mérgezéssel is fenyegeti a földi ökoszisztéma egyensúlyát. Jelenleg egy rendszerösszeomlás kezdeti szakaszában vagyunk, ahonnan talán vissza lehetne fordulni. A kérdés az, hogy képesek leszünk-e időben lépni.

Nyitókép: VICTOR de SCHWANBERG/SCIENCE PHO / VSC / Science Photo Library via AFP

Forrás: theguardian.com