Élet nyomaira bukkanhattak a Mars és a Jupiter között – videó
Ha ma ránéznénk a Ceresre, a Mars és a Jupiter között keringő apró törpebolygóra, valószínűleg azt gondolnánk: ez aztán tényleg a világ egyik legunalmasabb szikladarabja. Szürke, jeges, légkör szinte semmi, és a felszíne tele van sófoltokkal. Mégis, a kutatók szerint ez a rideg világ a múltban egészen más képet festhetett – olyannyira, hogy akár az élet is kialakulhatott rajta.
Egy friss tanulmány azt állítja: a Ceresnek volt vize, voltak szerves anyagai (az élet építőkockái), és ami a legfontosabb, volt hosszan tartó energiaforrása is. Vagyis az a három összetevő, amit a tudósok „az élet receptjének” tartanak, mind jelen lehetett ott, valamikor több milliárd évvel ezelőtt.
Ahol a jég alatt élet szunnyadhatott
A NASA Dawn nevű űrszondája 2015 és 2018 között keringett a Ceres körül, és akkoriban már kiderült: a felszín fényes, vakító foltjai valójában sókristályok, amelyeket a mélyből feltörő sós víz hagyott maga után. Sőt, a mérések azt is jelezték, hogy a törpebolygó alatt egy hatalmas, 40 kilométer mély és több száz kilométer széles sós víztározó rejtőzik. Ez persze önmagában még nem jelenti azt, hogy valaha élt is ott bármi. Ahhoz ugyanis energia is kell. Itt jön a képbe az új kutatás. A tudósok számítógépes modellekkel szimulálták, mi történhetett Ceres belsejében 2,5–4 milliárd évvel ezelőtt. Akkoriban a bolygóközi sziklatestekben még jócskán voltak radioaktív elemek, amelyek lassan bomlottak, közben pedig hőt bocsátottak ki. Ez a belső meleg beindíthatta a forró vizes áramlásokat a kőzetekben – magyarul: a Ceres gyomrában gőzölgő, ásványokkal és gázokkal teli anyag keringhetett.
Ha ez az anyag találkozott a felszín alatti óceánnal, akkor ott olyan kémiai energiabomba jöhetett létre, ami nagyon is alkalmas lett volna mikrobák számára. Valami ilyesmi zajlik ma is a Föld mélytengeri hidrotermális kürtőinél, ahol a napfény nélküli, fekete sötétségben is burjánzik az élet – pontosan a kémiai reakciókból származó energia miatt.
Ahogy az egyik kutató fogalmazott: a Ceres valójában olyan volt, mint egy konyha, ahol minden hozzávaló rendelkezésre állt. Volt víz, voltak szerves molekulák, hogy legyen miből felépülni, és volt energia is, hogy legyen miből fenntartani az életet. A bökkenő csak annyi, hogy ez a konyha nem működött örökké. A Ceres belseje azóta kihűlt, a radioaktív hőforrások elhaltak, és a felszín ma már dermesztően hideg: a nappali hőmérséklet mínusz 30 körül mozog, az éjszakai pedig akár mínusz 140 fokig is süllyedhet. A felszín alatti víz is inkább sűrű, fagyos sós lé, amely vastag jégpáncél alatt rejtőzik.
De a múlt az más történet. Ha tényleg igazak a modellek, akkor több milliárd évvel ezelőtt a Ceresen egészen hasonló folyamatok zajlottak, mint a Föld mélyén – és ez azt jelenti, hogy az élet kialakulásához szükséges feltételek sokkal gyakoribbak lehetnek a Naprendszerben, mint eddig hittük.
Több „mini-Föld” lehetett, mint gondolnánk
A tanulmány egyik szerzője, Joe O’Rourke az Arizonai Állami Egyetemről így fogalmazott:
Ha a Ceres lakható volt a múltban, akkor valószínűleg tucatnyi más aszteroida és hold is lakható lehetett. És ha sikerült elég ideig melegen tartani őket, akkor talán némelyik még ma is az.
Ez talán a legizgalmasabb következtetés. A Ceres felfedezései azt üzenik: lehet, hogy nem csak a Föld volt „különleges” bolygó a Naprendszerben. Lehet, hogy több helyen is megvoltak – ha csak rövid ideig is – az élet feltételei. És ha így van, akkor az univerzum sokkal barátságosabb lehet az élet számára, mint azt valaha gondoltuk.
Persze még rengeteg a kérdés. A mostani következtetések számítógépes modellekből születtek, és csak akkor tudjuk biztosan megérteni a Ceres múltját, ha egyszer újra küldünk oda egy szondát – vagy akár mintát hozunk haza a felszín alól.
Nyitókép:NASA/JPL-Caltech/UCLA/MPS/DLR/IDA / SWNS/Northfoto
Forrás:zmescience
Ezek is érdekelhetik
