
A Nap időnként hatalmas energiakitöréseket produkál, amelyek jelentős hatással lehetnek a Földre és technológiai rendszereinkre. Ezeket a jelenségeket napkitöréseknek vagy koronakidobódásoknak (CME) nevezzük.
Az alábbiakban bemutatjuk a történelem legnagyobb napkitöréseit és azok következményeit ránk és a bolygónkra.
A napkitörés a Nap légkörében bekövetkező hirtelen, intenzív elektromágneses sugárzás kibocsátása. Ezek az események akkor következnek be, amikor a Nap mágneses mezejében felhalmozódott energia hirtelen felszabadul, gyakran a napfoltok környékén, ahol az erős mágneses mezők instabilitást okoznak. A felszabaduló energia a plazmát több millió fokra melegíti, és elektromágneses sugárzást bocsát ki a teljes spektrumban, beleértve a rádióhullámokat, röntgensugarakat és gamma-sugarakat is.
A napkitörések gyakran koronakidobódásokkal (CME) járnak együtt, amelyek során töltött részecskékből álló plazmafelhők lökődnek ki a Napból. Ha ezek a részecskék elérik a Földet, geomágneses viharokat idézhetnek elő, amelyek zavarhatják a kommunikációs rendszereket, a műholdakat és az elektromos hálózatokat.
Íme egy videó, ami segít elképzelni a folyamatot:
Carrington-esemény
Az 1859. szeptember 1-jén bekövetkezett Carrington-esemény a legerősebb ismert geomágneses vihar volt. Richard Carrington brit csillagász figyelte meg a Nap felszínén megjelenő fényes foltokat, amelyek egy hatalmas koronakidobódás előjelei voltak. A CME mindössze 17,6 óra alatt érte el a Földet, ami rendkívül gyorsnak számít. A következmények súlyosak voltak: a világ számos pontján észleltek sarki fényeket, még olyan alacsony szélességi körökön is, mint a Karib-térség. A távíróhálózatok meghibásodtak, egyes helyeken tüzek keletkeztek a túláram miatt.
Halloween-napkitörések
2003 októberében és novemberében a Nap több erőteljes kitörést produkált, amelyek közül az október 28-i X28-as (esetleg X45-ös) erősségű volt a legerősebb, amit valaha rögzítettek. Ezek a kitörések jelentős zavarokat okoztak a műholdas kommunikációban, és Svédországban áramkimaradást idéztek elő.
Márciusi geomágneses vihar
1989 márciusában egy erőteljes napkitörés következtében a kanadai Québec tartomány teljes elektromos hálózata összeomlott, több millió embert hagyva áram nélkül. A vihar műholdakat is érintett, és a NASA TDRS-1 kommunikációs műholdja több mint 250 rendellenességet észlelt.
1921-es mágneses vihar
A 20. század egyik legnagyobb geomágneses vihara 1921 májusában történt, amikor egy erőteljes koronakidobódás érte el a Földet. Az esemény jelentős károkat okozott a távíró- és telefonhálózatokban, valamint tüzeket idézett elő az elektromos berendezésekben, és teljesen megbénította New York közlekedési rendszerét.
Ősi napvihar
2025-ben végzett kutatások szerint körülbelül 14 300 évvel ezelőtt a Földet egy rendkívül erős napkitörés érte el, amelyet a grönlandi jégmagmintákban talált radiokarbon-szintek elemzése igazolt. Ez az esemény erősebb volt, mint bármelyik modern kori napkitörés, és rámutat arra, hogy a Nap képes olyan kitörésekre, amelyek súlyos hatással lehetnek a Földre.
Bár a napkitörések közvetlenül nem veszélyeztetik az emberi egészséget a Föld felszínén, mivel az atmoszféra és a mágneses mező megvédi a sugárzástól, technológiai rendszereink sebezhetőek lehetnek.
Pontosan ezért ezek a megelőző intézkedések jelenleg:
Ilyen események tehát voltak, vannak és lesznek is. A felkészülés a nem mindegy, és a megértése annak, hogy mennyire sérülékenyek vagyunk a a természettel szemben.
Nyitókép: Lia Koltyrina / Shutterstock