Tudjuk, hiszen nem is egyszer bizonyították, hogy az urbanizáció, a városokba zsúfolt élet nem tesz jót a lelkünknek, az elménknek. Egy viszonylag új tudományág pedig ezeket a kapcsolatokat boncolgatja az idegrendszerünk és az építészet között.
Hallott már a neuroarchitectura tudományáról? Ha nem, akkor szokjon hozzá a kifejezéshez, mert sokszor kerül majd elő a jövőben, főleg a hatalmas városokkal kapcsolatosan. Az urbanizáció halad előre, sok országban több 10 milliós városokkal is találkozunk. Azon túlmenően, hogy a bolygóra milyen hatással vannak ezek a városok, szembe kell néznünk azzal is, hogy alkotóikra sincsenek éppen pozitív ráhatással.
Az ember alapvetően a természet része, hiába igyekszik foggal-körömmel kiszakadni onnan. A növényzet és a természet alkotta formák az agy nyugalmához és normál működéséhez is szükségesek, ezeket azonban a nagyvárosok zsúfolt tereiben nem kapja meg. A hatalmas, szögletes vasbeton tömbök pedig neurológiai problémák melegágyai is lehetnek.
A modern tudomány ezt felismeri és igyekszik orvosolni. Persze nem szívjóságból, anyagi érdekből, hiszen a kialakuló egészségügyi gondok kezelése nem olcsó mulatság társadalmi szinten. A neuroarchitectura lényege, hogy olyan városi környezetet teremtsük, melyben a szem a természetközeli építészeti megoldásokkal találkozik, melyek növényruhába vannak bújtatva – így pedig a városi lét sem lesz olyan mérgező.
Nyitókép: Tan Ek / Shutterstock