Egyre többször és egyre több helyen lehet találkozni azzal a hírrel, hogy a tudósok igyekeznek feltámasztani a mára rég kihalt mamutokat. Ez azonban ebben a formában nemcsak nem igaz, hanem félrevezető is.
A mamutokat nem akarják feltámasztani, ám a génszerkesztés révén tudósok egy csoportja már 2027-re a mamutokhoz hasonló, bundával rendelkező elefántokat ígér. A Revive & Restore legalábbis ebben bízik.
Amellett, hogy elképesztő, tényleg szükséges a mamutok feltámasztása? Nem, és itt érdemes tisztázni egy félreértést. A futó projekt sem mamutokat támaszt fel, hanem a mostani elefántok génszerkezetébe nyúl bele, vagyis bundás elefántokat hoz létre. Hogy ennek mennyi értelme van?
Nos, a bundás elefántnak nem sok, de a génszerkesztésnek lehet. A célok közt ugyanis szerepel az is, hogy a mai, kihalás szélén álló sokszázezer faj számára a génszerkesztés révén jobb alkalmazkodást lehet biztosítani. Mielőtt pedig még bárki is reménykedne, sem dinoszauruszok, sem más, kihalt állat nem támasztható fel mai tudásunk szerint. Ehhez ugyanis nemcsak a tökéletes épségű DNS kellene, hanem a spermiumokban tárolt számos, nem DNS alapú információ is.
Az már egy egészen más kérdés, hogy ennek – vagyis a kihalófélben lévő állatok genetikai manipulálásának – van-e létjogosultsága. Hiszen tény, az ember okozza a globális felmelegedést, ami elindította a gigászi kihalási hullámot. De ennek megoldása tényleg a génszerkesztésben rejlik? Egyszerűbb a képünkre formálni a világot, a lépéseink következményeit kiküszöbölve, semmit visszavenni, együttélésre törekedni? Az élni és élni hagyni elvéből csak az első a fontos?
Nyitókép: Orla / Shutterstock