Elképesztő mikroműanyag-terheléssel jár a mosás – egy új találmány szabhat gátat
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Köpönyeg.huMosás közben nemcsak a ruhák tisztulnak, hanem szabad szemmel láthatatlan műanyagdarabok milliói is a lefolyóba kerülhetnek. Egy brit mérnök olyan megoldással rukkolt elő, amely csírájában fojtaná el a problémát – és ezzel jelentősen csökkenthetné az óceánok mikroműanyag-szennyezését.
A műanyag nemcsak palackok és zacskók formájában szennyezi a környezetet. A modern ruhák jelentős része is műszálas anyagokból készül, például poliészterből, nejlonból vagy akrilból, amelyek minden mosás során apró mikroszálakat bocsátanak ki. Ezek az alig látható mikroműanyagok végül a folyókba, tavakba és az óceánokba jutnak, ahol egyre nagyobb környezeti problémát okoznak.
Mi a baj a mikroműanyagokkal?
- A mikroműanyagok már mindenhol ott vannak – az óceánok mélyétől a sarkvidéki hóig, sőt még az emberi vérben és a méhlepényben is kimutatták őket.
- Egyetlen mosás során akár több százezer apró műanyagszál is leválhat a ruhákról, amelyek végül a folyókba és tengerekbe jutnak.
- A tengeri élőlények gyakran tápláléknak nézik a mikroműanyagokat, így szó szerint műanyaggal tömik tele a gyomrukat, miközben éhen halhatnak.
- A mikroműanyagok nemcsak önmagukban veszélyesek: mérgező vegyi anyagokat és nehézfémeket is képesek magukhoz kötni és továbbvinni a természetben.
- A kutatók szerint ma már gyakorlatilag nincs olyan ember a Földön, akinek a szervezetében ne lenne valamilyen mennyiségű mikroműanyag.
Erre próbál megoldást találni Adam Root brit mérnök, aki korábban a Dyson innovációs részlegén dolgozott. A fordulópontot számára az jelentette, amikor búvárkodás közben saját szemével látta az óceánok szennyezettségét. Úgy döntött, olyan technológiát fejleszt, amely közvetlenül a szennyezés forrásánál avatkozik be.
Az első prototípust még a garázsában építette meg körülbelül 250 fontból. Egy régi mosógépet alakított át mikroszál-szűrős rendszerré. A kezdeti kísérletek korántsem voltak problémamentesek: a víz szivárgott, az elektromos rendszer pedig annyira kezdetleges volt, hogy egy seprűnyéllel kapcsolgatta a gépet, nehogy áramütés érje. A próbálkozások azonban végül sikerrel jártak, és bebizonyosodott, hogy a káros részecskék jelentős része valóban kiszűrhető.
A fejlesztés komplett vállalattá cseperedett, amely mára több mint 50 embert foglalkoztat, és mintegy 20 millió dollárnyi befektetést vont be. A cég állítása szerint a szűrőrendszer a mikroszálak akár 97%-át is képes felfogni egyetlen mosási ciklus alatt.
A technológia egyik legfontosabb eleme az öntisztító mechanizmus. A rendkívül finom szűrők ugyanis gyorsan eltömődnének, ezért a rendszer minden mosás után automatikusan lemossa a szűrőfelületet. Így a víz továbbra is akadálytalanul tud átáramlani rajta, miközben a szennyeződések egy külön tartályba kerülnek. A szűrőben nemcsak műanyagszálak gyűlnek össze, hanem hajszálak, bőrdarabkák, por és más textilmaradványok is.
A probléma mérete hatalmas. Becslések szerint a ruházati termékek közel 69%-a tartalmaz fosszilis alapú műszálakat. Csak az Egyesült Királyságban évente akár több tízezer tonna ruhaszál kerülhet a vizekbe a háztartási mosások révén. A mikroműanyagokat ráadásul már az ivóvízben, az élelmiszerekben, a levegőben és tengeri élőlények szervezetében is kimutatták.
Egyes kutatások szerint a tengeri állatok által elfogyasztott mikroműanyagok több mint 90%-a textilszál lehet.
A feltaláló nem pusztán háztartási felhasználásban gondolkodik. A cége hamarosan Portugáliában, Egyiptomban és Bangladesben is ipari teszteket indít textilgyárakban. Ezek az üzemek naponta óriási mennyiségű textilt gyártanak és mosnak, miközben jelentős mikroszálas szennyvizet bocsátanak ki. Az egyik vizsgált gyárban évente mintegy 360 tonna textilhulladék keletkezett a mosási folyamatok során.
A technológia kritikusai ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a szűrők önmagukban nem oldják meg a problémát. Megállapították, hogy a mikroszálak jelentős része nem mosáskor, hanem már a ruhák viselése közben leválik az anyagról. Emiatt hosszú távon inkább a textilipar átalakítása, valamint tartósabb és kevésbé szennyező anyagok fejlesztése lehet a valódi megoldás.
Root ezzel alapvetően egyetért, ugyanakkor az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az iparági változások túl lassan haladnak, miközben a szennyezés napról napra nő. Szerinte a szűrőrendszerek addig is fontos „tűzoltásként” szolgálhatnak, és segíthetnek csökkenteni a környezetbe jutó mikroműanyagok mennyiségét.
forrás: The Guardian
Nyitókép: Shutterstock
