Veszélyes kényelem: láthatatlanul tizedeli a dongókat a népszerű szúnyogirtó módszer
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Köpönyeg.huEgy nyári estén jól jön egy kis védelem a szúnyogok ellen, de úgy tűnik, ennek komoly ára is lehet. A kutatások szerint a szúnyogriasztó hatása a dongókra komolyabb, mint eddig gondoltuk, és akár a teljes kolóniát is veszélybe sodorhatja.
Bár ideálisnak tűnik az egyre kellemesebb estéken, a teraszon ülve bevetni a különféle rovarriasztókat, egy tanulmány szerint súlyos következményei lehetnek. A szúnyogriasztó hatása a dongókra ugyan nem látványos, nem azonnali, de annál komolyabb: nem találunk elhullott rovarokat másnap reggel, a vegyszer nem öli meg a dongókat azonnal, csak éppen a belső iránytűjüket teszi tönkre.
Mennyire káros a szúnyogriasztó hatása a dongókra?
- Már rövid idejű kitettség is megzavarhatja a dongók tájékozódását.
- A rovarirtó nem pusztítja el őket azonnal, de ellehetetleníti a hazatalálást.
- A dolgozó egyedek kiesése idővel az egész kolóniát gyengíti.
- A rovarirtók környezeti hatása így közvetetten a teljes helyi ökoszisztémát gyengíti.
Hogyan hat a szúnyogriasztó a dongókra?
A Turkui és az Oulusi Egyetem kutatói egy nagyon egyszerű, mégis találó kísérletet végeztek. A vizsgálat középpontjában a pralletrin állt – ez az a piretroid alapú hatóanyag, amit a nálunk is közkedvelt Thermacell készülékek és hasonló párologtatók használnak. A kísérlet során földi poszméheket, azaz dongókat tettek ki a szer hatásának, tíz, illetve húsz percre, majd egy kilométerre a fészküktől szabadon engedték őket.
Az eredmények rendkívül furcsák voltak. Míg a vegyszertől mentes kontrollcsoport tagjainak közel negyven százaléka simán hazarepült, addig a tíz percig kezelt dongóknak már csak a 17 százaléka járt sikerrel. A húsz percig kitetteknek mindössze 5 százaléka ért haza.
A kutatók azt is megfigyelték, hogy a sikeres hazatérések ideje nem nőtt, tehát a vegyszer nem energiát vett ki a dongókból, hanem a tájékozódásukat befolyásolta – a dongók csak céltalanul repülnek a világban, míg végleg el nem fáradnak.
Ez a jelenség azért alattomos, mert a kert tulajdonosa nem látja a bajt. Ha egy kerti kártevő elleni védekezés során látványos a tetemek felhalmozódása, az ember elgondolkodik. De itt a dongó egyszerűen csak "eltűnik". Egy-egy dolgozó kiesése még nem katasztrófa, de ha ez folyamatossá válik, a fészekben maradó lárvák éhezni fognak, mert nincs, aki hordja a nektárt.
Egy elveszett dongó = egy elveszett kolónia?
A dongóknál a munkamegosztás élet-halál kérdése. Ha a beporzók nem térnek vissza a "műszak" végén, a kolónia nem kap utánpótlást. Ez a folyamat végül oda vezet, hogy kevesebb új királynő születik, és a legrosszabb esetben az egész fészek elpusztul még az ősz beállta előtt.
Kényelem vagy természet: hol a határ?
Persze nem arról van szó, hogy holnaptól hagyd, hogy halálra csipkedjenek a szúnyogok, hiszen vannak helyzetek, amikor a védekezés elengedhetetlen. De nem árt tudatosnak lenni. A rovarriasztók környezeti hatása akkor is létezik, ha nem látjuk kézzelfogható végeredményét.
Finnországban például ezeket az eszközöket szigorúan tilos erdőben vagy nemzeti parkokban használni, pont a vadon élő beporzók védelme miatt. Ott is csak a ház körüli területekre korlátozzák a használatukat. Néha a természetes megoldások vagy a fizikai gátak (szúnyogháló, füstölők) is sokat segíthetnek anélkül, hogy megzavarnánk a környék dongóit.
Nyitókép: Shutterstock
